Vannak családok, ahol hétvégén a bevásárlóközpont vagy a kirándulás jelenti a közös programot. És vannak, akiknél a versenynaptár. Ebben a családi naptárban uszodai edzések, atlétikai versenyek, párbajtőr-fordulók és FitKid-bemutatók váltják egymást, miközben a szülők olyan rutinnal szervezik a hétköznapokat, mintha egy kisebb sportegyesület működését koordinálnák. Három fiú és egy lány, négy különböző sportág. A héten az övék a klubpillanat.

Minden egy egészen egyszerű anyai elképzeléssel kezdődött, ami bármely családban alapvetés lehetett volna, azonban a legidősebb fiú nem állt meg a minimumnál.

„Mindig azt mondtam, hogy a gyerekeim tanuljanak meg úgy úszni, hogy ha egyszer bajba kerülnek a vízben, tudjanak magukon segíteni” – meséli az édesanya.

Amikor a legidősebb fiú ötévesen először lement az uszodába, nem gondolták, hogy egyszer a hajnali 4:30-as kelések és a heti kilenc edzés lesznek a mindennapok részei. Aztán valahogy ottragadt a medence partján, pontosabban a medencében. A ma már 13 éves kisgimnazista életének természetes része a versenysport, ami azzal jár, hogy amíg a legtöbb gyerek még alszik, ő gyakran már úton van az uszodába. Nála ez nem kérdés, célja, hogy saját, egyéni rekordjait döntse meg.

„Először egy hobbiversenyen indultam el, amin jól szerepeltem. Nagyon büszke voltam magamra. Akkor éreztem először, hogy ez több lehet egyszerű úszásnál. Nagyon jó érzés volt látni, hogy a sok gyakorlásnak eredménye van, és ez adott kedvet ahhoz, hogy még többet eddzek. Azt hiszem, az a verseny tartott igazán az uszodában” – osztotta meg gondolatait a legidősebb fiú.

„Fantasztikus látni azt a kitartást, céltudatosságot és alázatot, amellyel ilyen fiatalon, fáradhatatlanul végzi a munkát nap mint nap. Soha nem kell noszogatni az edzések miatt, pontosan tudja, mit szeretne elérni, és hajlandó tenni is érte. Szülőként különösen megható látni, ahogy a korán kelések, a fárasztó edzések és a versenyek mellett is megőrzi a sport iránti szeretetét. Büszkék vagyunk rá nemcsak az eredményei miatt, hanem azért is, mert olyan értékeket tanul és mutat meg a mindennapokban, mint a kitartás, a fegyelem és az elkötelezettség” – mondta az édesanya.

A családban azonban nem ő az egyetlen, aki megtalálta a saját útját. A második fiú sok mindent kipróbált már. Focizott, kosárlabdázott, de valahogy egyik sportág sem tudta hosszú időre lekötni. A futás viszont mindig állandó volt az udvaron, a pályán, a szünetekben, mindenhol. A szülőkben felvillant a villanykörte és levitték az atlétikapályára.

Azóta eltelt egy év, túl van az első versenyén, és úgy tűnik, végre megtalálta azt a közeget, amelyben igazán önmaga lehet. A testvérek közül ő az, akinek a mozgás iránti igénye szinte kifogyhatatlan. Sokszor viccelődnek azon, hogy ha nem sportolna, valószínűleg akkor is folyamatosan mozgásban lenne.

„Tipikusan az a gyerek, aki a csillárról is lelógna, ha lehetne” – kezdte nevetve az édesanya. „Folyamatosan mozgásban van, mindig megy, jön, fut, ugrál, egyszerűen kifogyhatatlan az energiája. Nála a mozgás nemcsak sport, hanem lételem. Amikor megtalálta az atlétikát, úgy éreztük, végre olyan helyre került ez a rengeteg energia, ahol igazán ki tud bontakozni” – tette hozzá.

A harmadik fiú sportágválasztása ennél is váratlanabbul alakult, ugyanis az egy osztálytársa szülei vitték haza az iskolából, de előtte még beugrottak egy vívóedzésre. Egyetlen rövid megálló iskola után, ami elindította a páston. Másnap már ő is edzésre jelentkezett.

Másfél éve a párbajtőrözés a mindennapjai részévé vált. A diákolimpiai versenyek rendszeres résztvevője, és már példaképet is talált magának Horváth Lotti személyében.

„Nagyon szeretek vívni, mert mindig gondolkodni kell közben. Attól izgalmas, hogy nemcsak gyorsnak kell lenni, hanem okosnak is. Folyamatosan figyelem, hogy mit csinál az ellenfelem, és próbálom kitalálni, mi lesz a következő lépése. Olyan, mint egy gyors sakkjátszma, csak közben mozogni is kell. Szeretem, amikor sikerül előre gondolkodnom, és olyan akciót csinálni, amire a másik nem számít. Minden asszó más, ezért sosem unalmas, mindig van benne valami új kihívás” – tette hozzá a tízéves vívó.

A legkisebb testvér az egyetlen lány a csapatban, öt és fél évesen minden akrobatikus mozdulat érdekli, de egyelőre még nem versenynaptárakban méri az időt. Olyannyira a FitKid szerelmese, hogy otthon rendszeresek az előadások a családtagoknak. A nappali ilyenkor színpaddá változik. Cigánykerék, spicc, ugrások és forgások követik egymást, napról napra bonyolultabb mozdulatokkal.

„Minden edzésre hatalmas lelkesedéssel megy. Bár még nemrég kezdte a FitKidet, már most látszik rajta, milyen kitartó, figyelmes és tudatos. Mindig igyekszik a lehető legjobban végrehajtani a feladatokat, a múlt héten ő lett a hét legügyesebb FitKidese, amiért egy hétre megkapta a vándornyuszit. Ez a nyuszi a legkisebbek között igazi elismerésnek számít, ezért nagy becsben tartotta, és mérhetetlen büszkeséggel hozta haza” – mesélte büszkén az édesanya.

A testvérek sportágai között talán nincs sok hasonlóság. Az egyik a medencében keresi a másodperceket, a másik a futópályán, a harmadik a páston, a negyedik pedig zenére mozog. Szüleik révén mindannyian Sportoló Nemzet Klubtagok, akik egyéni történeteikkel inspirálják egymást és környezetüket is. Összeköti őket az öröm, amit a sportban találnak meg. Nem elfelejtve azokat az embereket, akik minden nap lehetővé teszik számukra, hogy ezt átélhessék.

A család életében nem ritka, hogy ugyanazon a hétvégén több város felé indulnak. Volt már olyan nap is, amikor három gyerek három különböző helyszínen versenyzett: Győrben, Budapesten és Szekszárdon. A logisztika ilyenkor komoly kihívás, de a szülők számára ez soha nem kérdés. Céljuk, hogy mindenki megtalálja azt a pályát, amelyen a legjobban érzi magát.

Sport egy életen át!