Van egy furcsa ellentmondás a modern ember életében. Soha ennyit nem beszéltünk sportról, miközben talán soha nem ültünk ennyit a mozgás terhére. Edzésről szóló podcasteket hallgatunk vezetés közben. Futóvideókat nézünk este a kanapén. Okosóráink mérik az aktivitásunkat, sportmárkák logói vesznek körül minket, és pontosan tudjuk, mennyit kellene mozognunk ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk. Elméletben minden rendben van. A valóság azonban jóval kijózanítóbb. Miért hisszük magunkról, hogy aktív életet élünk, miközben alig mozgunk?

Egy, a magyar felnőtt lakosság körében végzett reprezentatív kutatás illúziórombolóan világított rá, hogy a magyarok 71%-a egyáltalán nem sportol.  A Pécsi Tudományegyetem 2000 fős országos vizsgálata ennél is pontosabban mutatja az ellentmondást, ugyanis saját bevallás alapján mindössze a magyarok 22%-a sportol rendszeresen. Az Európai Bizottság 2022-es Eurobarometer kutatása is ugyanezt a tendenciát erősíti meg nemzetközi összehasonlításban. A felmérés adatai azt állítják, hogy az európaiak 45%-a soha nem sportol vagy edz, Magyarország pedig továbbra is az alacsony fizikai aktivitású országok közé tartozik.

Vagyis miközben a sport folyamatosan jelen van a figyelmünkben, a mindennapi életünk egyre mozdulatlanabbá válik. Többet beszélünk mozgásról, mint amennyit valóban mozgunk. A sport kulturális élménnyé vált, csak éppen sokszor nem személyes tapasztalat útján. Te melyik csoportba tartozol?

A Sportoló Nemzet Program és a Sportoló Nemzet Tanév kiemelt célja a rendszeres, szervezett keretek között történő sportolásra ösztönzés kortól, nemtől és társadalmi státusztól függetlenül. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a sport fontos, egészséges, mentálisan is jót tesz, mozogni rendszeresen kellene, de az aktív sportolás a hétköznapi mókuskerékben sokszor elmarad. Valljuk be, hogy a legtöbben azt gondoljuk magunkról, hogy a hétköznapokban is sportos emberek vagyunk. Aztán egyszer csak jön egy ártatlan kérdés: Mit sportoltál az elmúlt két hétben? Ekkor pedig hirtelen kiderül, hogy a fejünkben sokkal aktívabb életet élünk, mint a valóságban.

Megnyugtatlak, ez egy létező jelenség és nem arra gondolok, hogy szándékosan ferdítenél a rendszeres sportolásodról. Nem is arra, hogy ne hinnél őszintén abban, amit mondasz. Jó, ha tudod, hogy az emberi agy meglepően könnyen összekeveri a sport körüli életet magával a sportolással. Ugyanígy tesz más területekkel is.

Azonban azt érdemes leszögezni, hogy a sport közelsége nem ugyanaz, mint a mozgás. A modern pszichológia régóta vizsgálja azt a jelenséget, amikor az emberek egy viselkedéshez való mentális közelséget részben valódi cselekvésként élik meg. Ez elsőre furcsán hangzik, pedig mindannyian ismerjük.

Elolvasunk három cikket az egészséges életmódról, megnézünk egy inspiráló dokumentumfilmet a maratonfutásról, beszélgetünk az edzés fontosságáról, és utána valamiért úgy érezzük, tettünk is valamit az egészségünkért, pedig valójában egyetlen izomrostunk sem dolgozott.

A viselkedéstudomány ezt több oldalról magyarázza. Az egyik legismertebb jelenség az úgynevezett intention-behavior gap, vagyis a szándék és a tényleges viselkedés közötti szakadék. Ami annyit jelent, hogy az emberek jelentős része pontosan tudja, mi lenne jó neki, ennek ellenére mégsem cselekszik ennek megfelelően. Vagyis nem a tudás, az információ hiányzik, mivel a mozgás, a rendszeres sportolás előnyeit ma már szinte kívülről fújjuk. Az orvosok, az egészségügyi kampányok, az okoseszközök és a közösségi média folyamatosan emlékeztetnek rá, mennyire fontos lenne rendszeresen mozogni, de az agyunk néha már a sporttal való foglalkozást is részleges teljesítményként könyveli el.

Az identitás csapdája, az önigazolás

Van egy másik pszichológiai mechanizmus is, az önigazolás, amely szintén erősen jelen van a sport világában. Az ember ugyanis nemcsak másoknak kommunikál identitást, hanem saját magának is.

Amikor sportos tartalmakat fogyasztunk, követünk egy futó influenszert, beszélgetünk az edzésről, sportfelszereléseket vásárolunk, rendszeresen „sportos közegben” mozgunk, akkor az agyunk lassan elkezd kialakítani azt képet önmagunkról, hogy sportos emberek vagyunk.

Ez részben valóban hasznos lehet, mert az identitás sokszor segíti a hosszú távú változást. A gond akkor kezdődik, amikor az identitás átveszi a cselekvés helyét. Ha a futócipő megvásárlása már majdnem olyan jó érzést ad, mint maga a futás, vagy amikor egy inspiráló edzésvideó után elégedettebbnek érezzük magunkat anélkül, hogy valóban megmozdultunk volna. Vagyis, amikor a sporttal kapcsolatos gondolkodás fokozatosan helyettesíti magát a sportot.

A közösségi média áldás és átok

Felmenőinktől gyakran halljuk az örök klasszikust, miszerint régen minden jobb volt. Ha jobb nem is, de mindenképpen más, bizonyos szempontból egyszerűbb volt a bezzegidőkben. Ugyanis az ember vagy sportolt, vagy nem. Ma ennél azért bonyolultabb a helyzet, mert a digitális világ létrehozott egy furcsa köztes állapotot, a sport közelségét. Lehet úgy élni, hogy sportpodcasteket hallgatunk, Tour de France-összefoglalókat nézünk, Garmin-adatokat elemzünk, futókat követünk Instagramon, szupertudatos életvezetésről olvasunk, sportos ruhákban járunk és rendszeresen beszélünk az egészséges életmódról, miközben a testünk egész nap alig mozog. A pszichológia ezt részben paraszociális azonosulással magyarázza.

Amikor hosszú időn keresztül követünk sportolókat, influenszereket vagy edzőket, érzelmileg kapcsolódni kezdünk hozzájuk. Az életmódjuk ismerős lesz. A gondolkodásuk beépül a fejünkbe. Egy idő után pedig kialakul egy sajátos érzés, mintha mi is közelebb lennénk ehhez az élethez. Csakhogy a szervezetünk ebből semmit nem profitál, mert a test nem tud különbséget tenni aközött, hogy futottunk öt kilométert vagy megnéztünk három videót valakiről, aki lefutott öt kilométert. Kívülről nézve egyértelműnek tűnik, hogy az egyik élmény, a másik adaptáció, de kis idő után visszaemlékezve, belülről megélve összemosódik az élmény.

A motiváció túlértékelt

Sokan azért nem kezdenek el rendszeresen mozogni, mert motivációra várnak, pedig a kutatások szerint a hosszú távú sportolást nem a motiváció tartja fenn, hanem a rutin. Ha hiszed, ha nem, a motiváció hullámzik, a szokás az, ami stabilizál. Gondolj a reggeli és esti fogmosásodra. Jó eséllyel még mielőtt igazán értetted volna az értelmét, gyerekkorodban alakult ki a szokás a napi rutin részeként azzal, hogy rendszeresen meg kellett mosni a fogad. Ugyanez a helyzet a sporttal is. Az igazán aktív emberek többsége nem minden nap lelkes. Nem minden edzéshez van kedvük. Egyszerűen kialakult az életükben egy rendszer, amelyben a mozgásnak fix helye van. A sport attól válik a mindennapjaink részévé, hogy újra és újra megtörténik.

Erről szól a Sportoló Nemzet Program és a Sport egy életen át mottó. A sport nem attól változtatja meg az életünket, hogy beszélünk róla, hanem attól, hogy csináljuk. Rendszeresen és valóságosan. Ha pedig szervezett keretek között tesszük mindezt, a közösség megtartó ereje hozza magával a rutint és a motivációt is.

Legyél a több mint 110 000 fős Sportoló Nemzet Klub aktív tagja, kövesd Instagram-oldalunkat és inspirációként mutasd meg te is, hol és mit sportoltál a héten! A posztnál vagy sztorinál használd a #SportoloNemzet-et vagy jelöld meg a @sportolonemzet-et!

Sport egy életen át!