A Debreceni Egyetem Atlétikai Clubnál nem csak a versenysport épít közösséget, ebben Kinczel Antonia rekreátor munkájának is szerepe van. A szülői edzések mellett számos sportprogramot is szervez, köztük nőnapi bowlingdélutánt, apa-fia focit, vagy egyetemi széktornát. Nem véletlen, hogy idén a DEAC Közösségért díjat is kiérdemelte a Mag Zoltán vezette szakosztály. Debreceni pillanatkép egy felettébb lelkes közösségről.

De mi a titka annak, hogy ennyi különböző program – a szülői edzésektől a székjógáig – egyetlen igazi közösséggé áll össze? Kinczel Antonia szerint a rohanó világban a legfontosabb, hogy képesek legyünk valóban figyelni egymásra.

„Az edzések nálunk a fizikai mozgás mellett a meghallgatásról és azokról az apró, személyes figyelmességekről szólnak, amelyek a tagokat egy igazi, egymást támogató közösséggé formálják” – mondja a rekreátor.

Ez a figyelem abban is megnyilvánul, hogy a programok nem merev keretek között működnek. A szülői edzéseknél a rugalmasság szinte állandó követelmény. Amikor például márciusban, alig három órával az edzés előtt derült ki, hogy nem tudnak bemenni a tornaterembe, elmaradó óra helyett egy rögtönzött kinti, lépcsőzős láberősítő edzést tartottak, amit az anyukák azóta is emlegetnek. Mostanra a háttérben egy olyan bizalmi háló épült ki, hogy a szülők akkor is összeállnak futni vagy sétálni a pálya szélén, ha az edző személyesen épp nem tud jelen lenni.

A program eredetileg az anyukákra fókuszált, de mostanra egy igazi, egészségtudatos családi mintává érett. Egyre több apuka választja a futást, amíg gyereke edz, a személyes bíztatás hatására pedig sok szülő új sportágakban is kipróbálja magát a padeltől a kerékpározásig.

Arra, hogy mennyire nem csak az egy-egy órás foglalkozásokról szól ez a történet, a legjobb példa a „Mert megérdemled!” nevű, nőnapi bowlingozásnak indult alkalom, amelyből végül közös vacsora lett, mert a társaság egyszerűen nem akart hazamenni.

„A bowlingozás és a biliárdozás mindenkit megszólított, kortól és edzettségtől függetlenül. Miközben egymást biztatták, észrevétlenül alakult ki köztük egy csodás sorsközösség” – meséli Antonia, aki apró, de előrelátó gesztusként már a meghívóban megköszönte az apukáknak, hogy arra az estére átveszik az otthoni stafétát, a program végén pedig személyre szóló inspirációs kártyákkal lepte meg az édesanyákat.

A debreceni sportéletből az egyetemi dolgozók sem maradhatnak ki. Amikor az egyetemi munkatársai jelezték, az ülőmunka miatt egyre gyakoribbak a hát- és derékpanaszok, Antoniáék reagáltak. Mag Zoltán szakosztályvezető sikeres ötletéből, a székjógából kiindulva egy pörgős, prevenciós jellegű széktornát indított el, amelyet a napi munkarendhez és az ebédszünethez igazítottak.

A közösség ereje talán a debreceni maratonon mutatkozott meg a legszebben. Bár a jótékonysági táv regisztrációjáról lecsúsztak, a csapat – kiegészülve a gyermekekkel – egyedi, feliratos „DEAC Szuperanyu” pólókban, rajtszám nélkül is lefutotta a távot a nézőtér melletti rekortánon. Az élményt pedig az koronázta meg, hogy az egyik kislány otthon saját kezűleg rajzolt papírérmeket készített a csapatnak.

„A résztvevők hálája, a közös nevetések és a visszakapott mosolyok jelentik az igazi értéket. Ezek igazolják vissza legszebben, hogy a programba fektetett minden egyes perc ezerszeresen megtérül” – összegzi a legfontosabbakat Kinczel Antonia.

Aki kedvet kapott, hogy rendszeresen éljen az ingyenes sportlehetőséggel Debrecenben, keresse a DEAC szabadidősport szakosztályát és Kinczel Antonia rekreátort a kinczel.antonia@deac.hu e-mail-címen.