Életmódkönyv 10-14 éves diákoknak
Hogyan legyen önbizalmad? Hogyan aludj jól? Hogyan táplálkozz helyesen? Hogyan figyelj az okostelefonod használatára? A következő oldalakon többek között ezekre a kérdésekre kaphatsz választ nagyon okos és emellett más értelemben is igazán „jó fej” emberektől. A fejezetekben olvasott tanácsok apró dolgoknak tűnnek, de hidd el, ha odafigyelsz és tudatos vagy, akkor ezekkel a kis lépésekkel is hatalmas változásokat érhetsz el a mindennapjaidban.
Bízom benne, hogy bármerre is visz az utad – az olimpiára vagy a helyi sportcsarnokba –, ez a könyv segít majd irányba állni és irányban tartani téged.
Ne felejtsd el, a sport ÉRTED van! Jót tesz NEKED és sokat elmond RÓLAD.
Jó, tudom, ez elsőre meredek, de nekem pont így jó. 6 éves korom óta igazolt játékosa vagyok a városi csapatnak, úgyhogy szinte minden hétköznap edzésem van, hétvégén meg meccsek. Régebben, ha kikaptunk, az mindig nagyon megviselt. Nyilván most sem örülök neki, de bármi is az eredmény, én az utolsó másodpercig hajtok. Ha épp akad egy szünnapom, akkor otthon focizunk az öcsémmel, a lényeg, hogy a labda nem pihenhet. Mivel nekem viszont muszáj, olyankor veszem elő a könyveket vagy épp videójátékozunk a haverjaimmal. Érdekes, de a legjobb barátom nem tud focizni, ő úszni jár, amit meg én nem bírok. Igazából mindegy is, egymás versenyeire azért sokszor kijárunk, mert elképesztő az a hangulat, ami ott van! Gyertek ti is, ott találkozunk!
Fel nem foghatom, minek kell ennyit ülni a suliban… nem is annyira a suli a baj, inkább az a sok ücsörgés. Őszintén szólva, nehezemre esik bárhol is egy helyben maradni, akkor is jár a lábam, ha alszom. Állandóan késésben vagyok, úgyhogy mindenhová futva közlekedek, legszívesebben le se venném a futócipőmet. Furcsa lehet, de én abban fáradok el a legjobban, ha nem tudom magam minden nap alaposan megmozgatni. Sőt, azt vettem észre, hogy a törit is hamarabb meg tudom tanulni edzés után, mint előtte. 6 éves korom óta táncolok és kick-boxra is járok hetente kétszer… várjunk csak, milyen nap is van ma? Jajj, ne, tíz perc múlva kezdődik a próbám, rohannom kell!
Két dolgot kell tudni rólam: utálom a tökfőzeléket és bárhol, bármikor el tudok aludni. Ami a sulit illeti, sajnos ott kifejezetten rosszak az arányok: tökfőzelékből sok van, alvásból meg kevés. Már csak amiatt se mindegy, hogy mit eszem, mert idén elkezdtem birkózni, szóval higgyétek el, farkaséhesen érek haza minden nap. Őszintén bevallom, a délutánom egyik fénypontja, amikor nyugodtan játszhatok egy órát a telefonomon, és olyankor közben benyomok egy csokit is. Arra azért figyelek, hogy gyümölcsöt és zöldséget is egyek – na jó, a tököt kivéve. Erről jut eszembe: elhatároztam, hogy szakácsnak fogok tanulni, és megreformálom a sulimenzát. Jöhetnek az ötletek!
Szakfordító vagyok, angoltanár és meseterapeuta. Így vagy úgy, de mindegyik hivatásomban a kommunikáción van a hangsúly, ez az, amiben hiszek, legyen szó ovisokról, kamaszokról vagy épp felnőttekről.
Ebből a felismerésből született a saját beszélgetős mesekönyvem, a Pipacsos mesék is, és közel 200 meseterápiás foglalkozás után biztosan állítom, hogy nincs a világon olyan téma, amiről ne lehetne beszélgetni a gyerekekkel. Miért pont az egészség lenne kivétel?
A sport az én életemben is központi szerepet játszik: délelőtt én megyek edzeni, délután a három gyerekemet hozom-viszem a sajátjukra, este pedig a férjem néz meccset (igen, minden este 😉). Foci, röplabda, aerobic, úszás – fő a változatosság! Ki tudja, egyszer talán még a futást is megszeretem. 😊
Ez nem egy tankönyv, nem muszáj megfogadni a tippeket, tanácsokat, végülis a napok így is, úgy is eltelnek, és te hamarosan felnőtt leszel.
Ugyanakkor nagyon nem mindegy, hogy milyen testi-lelki állapotban éred el a felnőttkort. Vagy akár a jövő hetet!
A Fuss neki! könyvben olyan infókat találsz, amelyek alapján te, saját magad is képes leszel tudatos döntéseket hozni az egészségeddel kapcsolatban. Mi bizalmat szavazunk neked, és igyekszünk segíteni, hogy be tudd építeni a mozgást a mindennapjaidba.
Ne izgulj, a fejezetek apró lépésekkel indítanak, de legyen szó bármilyen apróságról is, minden új, egészséges szokás számítani fog. A tested mozgásra született, és a szupererő ott van benned. Törődj magaddal, és nézd meg, hogy egy kis odafigyeléssel és rendszeres mozgással mi mindenre leszel képes!
Olyan korban vagy, amikor a csontjaid, az izmaid hihetetlen ütemben fejlődnek, emiatt gyakran érezheted magad farkaséhesnek. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy ilyenkor mihez nyúlsz: a csipszes zacskóhoz, vagy egészségesebb nassolni valóhoz.
Sose sajnáld az időt a pihenésre, mert a jó alvás létfontosságú ahhoz, hogy legyen elegendő erőd a mindennapokhoz. Ha gyakran érzed magad kimerültnek, itt az ideje változtatni az alvási szokásaidon.
A szellemi teljesítőképességed szorosan összefügg a tested állapotával. Megfelelő gyakorlatokkal és jó szokások kialakításával az elmédet is edzheted, így a sikerek nemcsak a sportban, hanem az iskolában is hamar megjelennek majd.
Az erő nemcsak a tested izmait jelenti, hanem azt is, mennyire vagy képes kezelni a nehéz helyzeteket. A sport sokat segíthet abban, hogy nyugodtabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezd magad, és igazi támaszod lehet a társas kapcsolataidban is.
Ha van kéznél egy jó cipő, és eldöntötted, hogy nem keresel kifogásokat a mozgásra, akkor eljött a futás ideje. Fogadj meg néhány egyszerű tippet, és meglátod, néhány hét múlva az iskolakör már meg sem kottyan!
Már 8 évesen olimpiai bajnok szerettem volna lenni. És bár soha nem lettem az, de olimpikonná válhattam Sydney-ben, triatlon sportágban. Soha nem volt kétség bennem, hogy hivatásomat is a sportban fogom megtalálni. Így lettem személyi edző, pontosan azért, hogy minél több embernek mutassam meg a sport által megtapasztalható jóllétet. Az én dolgom edzőként az, hogy megtaláljam azt a sportot, amivel a velem dolgozó azonosulni tud, és ennek következtében a sport és ő jó barátok lehetnek. Kívánom neked, hogy a fizikai aktivitás örömét soha ne veszítsd el!
Három diplomával és 15 évnyi tapasztalattal a hátam mögött pontosan tudom, hogyan segítsek az élsportolóknak kihozni magukból a maximumot, és hogyan alakítható a tudatos táplálkozás olimpiai aranyéremmé. Nemcsak a laborban égetem a kalóriákat, hanem a küzdő- és funkcionális sportok világában is, így tudom, milyen érzés, amikor kell az extra energia a pályán. Otthon, négy versenyző gyermek édesapjaként nap mint nap látom, hogy a bajnokok nemcsak az edzőteremben, hanem a konyhában is készülnek.
15 éve foglalkozom az alvással, amelynek minőségét ma már hordható kütyükkel tudjuk mérni. Az adatok támogatják az embereket abban, hogy többet tudjanak a testük működéséről, és megértsék, mi befolyásolja az éjszakai pihenésüket. Gyerekkorom óta sportolok (röplabdázom, teniszezek, kerékpározom, illetve futok), és tudom, hogy az alvásom például emiatt is kiváló. A rendszeres mozgáson kívül azonban sok más tényező is segíti a pihenési képességünket, erről a mérési adataink alapján ma már rendkívül sokat tudunk. Az alvásminőségre ható tényezőkről számos cikk, podcastbeszélgetés és publikáció készítése után most a legfontosabbakat veletek is megosztom.
Már hosszú évek óta az emberi viselkedést kutatom. Olyan kísérleteket és megfigyeléseket végzek, amelyekben azt vizsgálom, miért gondolkodnak, éreznek és viselkednek úgy az emberek, ahogyan. Különösen az érdekel, hogyan működik együtt a testünk és az agyunk. Világéletemben nagyon szerettem sportolni. Általános iskolásként tagja voltam a suli labdarúgó- és kézilabdacsapatának, az atlétikai és a tornászcsapatnak is. Főleg a focit és az atlétikát (sprint és távolugrás) szerettem. Akkoriban úttörőbajnokságnak nevezték az iskolák közötti versenyt, hétről hétre vérre menő csatákat vívtunk a környék általános iskoláinak csapataival. Életem legboldogabb pillanatai közé tartoznak azok az emlékek, amikor egy bajnokságot vagy egy kupát megnyertünk. Ha lenne egy időgépem, szívesen visszarepülnék oda….
Gyermekkorom óta vívok, jelenleg a veterán korosztályban. 15 évesen küldtek sportpszichológushoz, mert rendszeresen „lement a függöny”, és onnantól kezdve esélyem sem volt győzni. Nekem sokat segített a sportpszichológusom; végül válogatott kerettag és csapatban felnőtt magyar bajnok lettem. És sportpszichológus… 🙂 Jelenleg is ez a szakmám, a sportot minden szinten űző sportolókkal dolgozom, a kezdőktől az olimpikonokig, köztük Gulyás Michelle és Koch Máté olimpiai bajnokokkal. Emellett 20 éve oktatok leendő pszichológusokat, jelenleg tanszékvezető egyetemi docens vagyok a Károli Gáspár Református Egyetemen, valamint a felnőtt férfi jégkorong-válogatott sportpszichológusa.
A mozgás mindig is az életem része volt. Gyerekkoromtól kezdve számos sportágban kipróbáltam magam, de a művészi vonal állt hozzám a legközelebb. A táncművészeti iskolától a nemzetközi jégtáncversenyekig vezetett az utam, ahol megtapasztaltam, milyen a reflektorfény és a versenyhelyzetek izgalma. Imádtam, és nem volt kérdés számomra, hogy ebben a világban szeretnék maradni: előbb edző lettem, majd sportpszichológus. Ma azért dolgozom, hogy a hozzám forduló fiatalok megtanuljanak hinni magukban, megküzdjenek a kihívásokkal, és a legfontosabb pillanatokban is képesek legyenek kihozni magukból a legjobbat, legyen szó egy kisebb versenyről vagy akár olimpiai álmokról.
Futóedző vagyok, valamint amatőr ultrafutó, újságíró, szerkesztő és két gyerek anyukája. Gyerekkorom óta sportolok, évekig kézilabdáztam. Bár nem szerettem futni, középiskolásként mégis futócipőt húztam, és azóta sem álltam meg. Futottam félmaratonokat, maratonokat, de főleg ultrákat: teljesítettem a Spartathlont és többször az Ultrabalatont is. A hobbimból lett a hivatásom: felnőtt hobbifutóknak segítek a futócéljaik megvalósításában, és rengeteg futással kapcsolatos cikket is írok.
Tízéves sem voltam még, amikor kenuzni kezdtem. Pár év alatt sportolóvá váltam. Hatodikra én lettem a legerősebb az osztályban, és testnevelésórán mindenki engem nézett, amikor függeszkedve, láb nélkül másztam kötelet. Megtanultam, hogy csak a küzdelem magjából megérett siker gyümölcse lehet édes, és csak az ér valamit. A többi keserű vagy éretlen. Bár sok évtized telt el az első vízre szállás óta, de a kenu, a sport és a szellemiség, amit ad, az megmaradt. Van viszont, ami elmúlt sajnos… Már szükségem van a lábamra is kötélmászáshoz. 🙂
Sportért felelős államtitkár
A sportnak nemcsak az erőmet és az állóképességemet köszönhetem, de általa ismertem meg a feleségemet is. Sosem fogom elfelejteni azt a fantasztikus érzést, amikor a szemem előtt lett olimpiai bajnok Londonban! Az elmúlt évtizedekben a sportolás révén sok olyan barátra is szert tettem, akik most is mellettem állnak. Közülük néhányukkal nem is lehetnénk különbözőbbek, de a közös mozgás élménye, a sport szeretete képes arra, hogy összehozza a legkülönbözőbb embereket is.