Ferencsik-Hozman Brigitta hosszú utat járt be és még korántsincs a csúcson. Hétköznap körömcipőben áll helyt a munkahelyén, korareggel és hétvégén viszont előkerül a sportruházat és nem mindennapi versenyeken feszegeti határait. Klubtagunk története arról szól, hogyan jutott el az önmagával vívott küzdelemtől a Spartan-dobogó legfelső fokáig, ami nagy mérföldkő a sportkarrierjében. A héten övé a klubpillanat.

Brigi amatőr sportolónak mondja magát, aki a hétköznapokban irodában dolgozik, mint sokan mások. Azonban látva tudatosságát és a heti edzésmennyiségét, nem túlzás azt állítani, hogy megközelíti a profi szintet. A sporttal gyermekkorában ismerkedett meg, de egy időre búcsút mondott neki. Ahogy ő fogalmaz, hosszú és küzdelmes út vezetett a mostani sportjáig, amelyben igazán otthon érzi magát.

„Gyerekként jazzbalettel kezdtem, mert balerinának sajnos nem voltam elég hajlékony, emellett rendszeresen úsztam is. Később azonban hosszabb időre háttérbe szorult a rendszeres sport, mert evészavarokkal küzdöttem, ami nem volt összeegyeztethető az egészséges mozgással. Hosszú évek munkájára volt szükség, hogy ezen túljussak. Mire észbe kaptam, már egyetemista voltam, teljesen más életmóddal, mint amit korábban megszoktam” – vallott a kezdeti nehézségekről.

„Az egészségem érdekében ekkor találtam vissza a futáshoz. Nem ment könnyen, és őszintén szólva, ma sem állítom, hogy mindig könnyű lenne, de nagyon sokat adott fizikailag és mentálisan egyaránt. Ahogy sikerült egyensúlyt teremtenem magammal és a testemmel, egyre többre vágytam egy egyszerű kardióedzésnél” – folytatta Brigi, aki lépésről lépésre építette fel magát és következő kihívásként a futás mellé a csoportos órákat és az erősítést választotta.

„Futni egyedül sem könnyű, de rendszeresen konditerembe járni számomra még nehezebbnek bizonyult. Ezért kezdtem csoportos órákat keresni. Számos sportág kipróbálása után végül a CrossFitben találtam meg azt a mozgásformát, amely egyszerre jelentett kihívást, fejlődést és közösséget. Hosszú éveken át párhuzamosan futottam és crossfiteztem. Imádtam a csapatot, a dinamizmust, azt az érzést, hogy mindig van hova fejlődni, és mindig akad egy újabb cél vagy kihívás” – tette hozzá.

Miután a rendszeres sport újra az élete részévé vált és az önbizalmát is visszaépítette, rátalált arra a sportra, amelyben korábbi két kedvenc mozgásformája találkozott, így új lendületet kapott.

„A Spartan Race-t először 2020-ban próbáltam ki Veszprémben, és minden várakozásomat felülmúlta. Mindössze az ötkilométeres távra mertem benevezni, de azonnal magával ragadott. A hangulat, a változatos pályák, a gyönyörű helyszínek és az a közösség, ahol idővel mindenki ismeri egymást. Egy olyan közeg, ahol támogatnak akkor is, ha elsőre nem sikerül egy akadály, vagy ha éppen betörik a körmöd egy feladat közben. Úgy éreztem, ide tartozom” – mesélte Brigi, akinek néha nemcsak a körme törött be, saját teste határainak fejlesztésével tapasztalta meg a sportág tanulásának minden apró részletét. Az akadályok teljesítéséhez nemcsak állóképesség, hanem erőnlét, technika és megfelelő futóteljesítmény is szükséges. Különösen akkor, amikor meredek emelkedőkön és nehéz terepen kell haladni.

„Az évek során rájöttem, hogy valójában ezt a sportot is ugyanúgy tanulni kell, mint bármi mást. Azonban Spartan egyik legnagyobb tanítása számomra az volt, hogy itt sem a legjobbnak kell lenni. Saját magunkat kell legyőzni, és megélni azt az örömöt, amikor sikerül egy régóta nehéz akadály, vagy amikor célba érünk egy olyan versenyen, ahol útközben háromszor is eszünkbe jutott: <<Miért is neveztem én ide?>>”.

Ehhez pedig a már sokat emlegetett kitartás és erős önfegyelem kell, aminek megléte leginkább a kudarcok megélésekor játszik szerepet. A kudarc megélése sportolóként különböző. Lehet kudarc egy harmadik hely, mert érezzük, ebben több volt, miközben mások sóvárogva tekintenek az eredményre, nem látva az odáig vezető utat. Ahogy egy kívülről kevésbé látványos időeredmény is lehet legalább olyan egyéni siker, mintha a dobogó legfelső fokára állt volna fel valaki. A Spartan erről is szól, az egyéni határokról és az önmagunkkal való versenyzésről, amibe belefér a mezőnyhöz képest egy szerényebb eredmény, ha kihoztuk magunkból a maximumot.

„Évekig Open kategóriában versenyeztem. Tanultam az akadályokat, tanultam a versenyzést, és közben mindig figyeltem a célba érkező sportolókat. A boldog arcokat, az egymás sikerének őszintén örülő embereket és azokat, akik a dobogón átvették az érmeiket. Akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy egyszer én is szeretnék ott állni közöttük. Négy év versenyzés után kezdődött el az igazán tudatos felkészülés. Heti három CrossFit-edzés mellett heti három futóedzéssel készültem, folyamatosan feszegetve a saját határaimat. Elindultam az első Age Group versenyemen is, ahol már nem csupán a teljesítés volt a cél, hanem a dobogó is. Nem sikerült” – avatott be a részletekbe a sportoló, aki ekkor sem adta fel, még magasabb fokozatra kapcsolt és újfajta mozgásokat épített be az edzésébe. Hozzátette, hogy amatőr sportolóként hajlamos volt elsősorban az erőnléti edzésekre koncentrálni, miközben a mobilitás fejlesztése kevesebb figyelmet kapott, ezen is próbált változtatni.

„Voltam hatodik, ötödik, szinte minden helyezést megszereztem a dobogó környékén, de a vágyott eredmény nem jött össze. Ennek ellenére folytattam a munkát. Beépítettem a keresztedzéseket, sokat úsztam, és OCR-pályákon gyakoroltam az akadályokat. Lépésről lépésre sikerült előrébb kerülnöm, de még mindig nem értem el azt, amire igazán vágytam. Ekkor a futás még nagyobb hangsúlyt kapott az életemben. A heti három futásból négy lett, és érezni kezdtem a fejlődést. A cél már karnyújtásnyira volt, de még mindig nem sikerült elérnem” – folytatta.

Noha egyéni sportról van szó, az igazán nagy sikerekhez hasznos, ha támogató háttér és szakemberek segítik a felkészülést. Briginek a férje, Ferencsik Tamás nemcsak támasza, hanem edzőpartnere is, aki mindig mellette áll. Időről időre pedig különböző diagnosztikákon is részt vesz vagy épp edző segítségét kéri egy-egy verseny előtt.

„Éreztem, hogy már közel van a cél, de valami még hiányzott. Ekkor kértem segítséget a futásom fejlesztésében. Egy teljesítménydiagnosztikai és anyagcsere-vizsgálat, valamint egy edző támogatása teljesen új szemléletet adott. Többet tanultam a testem működéséről, a futás gazdaságosságáról és a frissítés szerepéről, mint az azt megelőző tíz évben összesen. Például megtanultam, hogy nem csak az edzésmunka fontos. Ugyanolyan jelentősége van a regenerációnak, a megfelelő alvásnak, a tudatos táplálkozásnak és a verseny közbeni frissítésnek is. És végül sikerült. A rengeteg munka végül meghozta azt az eredményt, amelyet még 2020-ban, az első veszprémi versenyen álmodtam meg magamnak” – emlékezett vissza az áttörésre Brigi.

Hat évvel az első Spartan-versenye után, 2026-ban már kétszer is korosztályában a dobogó legfelső fokára állhatott. A munka azonban nem állt meg. Máig folyamatosan fejleszti magát, hogyan legyen még hatékonyabb futó, és hogyan használhatja ki méginkább az erőforrásait. Úgy véli, hogy az akadályok teljesítésében mindig van és lesz is hová fejlődni, ebben látja a Spartan izgalmát, ami újabb és újabb motivációt ad neki.

„Egy versenyen gyakorlatilag bármivel találkozhatunk: úszással, egyensúlyozással, zsák- vagy vödörcipeléssel, majomlétrával és még számtalan más kihívással. Ha pedig egy akadály nem sikerül, akkor következik a jól ismert harminc négyütemű fekvőtámasz, amely sok kilométer után egyáltalán nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek hangzik” – tette hozzá.

A Spartan mellett rendszeresen indul futóversenyeken is, amelyek más típusú mentális felkészülést igényelnek a hétköznapokban. 2025-ben teljesítette élete első maratonját, ahol csupán annyit tűzött ki maga elé, hogy célba érjen. Az esemény annyira jó élményt adott Briginek, hogy azóta új célja is van: szeretné, ha a Spartan mellett minden évben belefutna legalább egy maraton is a versenynaptárába, javítva az aktuális időeredményén is.

Azonban az idei évben minden eddiginél nagyobb kihívás előtt áll, ugyanis a lengyelországi Bielsko-Białában szeretné teljesíteni a Spartan Ultra versenyt, amely várhatóan 51 kilométer hosszú lesz, körülbelül 3500 méter szintemelkedéssel és 72 akadállyal. Ha ez önmagában nem lenne embert próbáló, további nehezítés, hogy mindezt legfeljebb 14 óra alatt kell teljesíteni a résztvevőknek. Most is lépésről lépésre halad, a legfontosabb, hogy biztonságosan és stabilan érkezzen a célba.

„A felkészülésem jelenleg nagyon tudatosan épül fel. Változó intenzitású futóedzések, OCR-gyakorlás, CrossFit és keresztedzések szerepelnek a programban. Emellett kiemelt figyelmet fordítok a frissítési stratégia kidolgozására is, mert egy ilyen hosszúságú versenyen ez legalább olyan fontos, mint maga az edzésmunka. Természetesen hatalmas álom lenne egy jó korosztályos helyezést elérni, de első alkalommal számomra a legfontosabb a biztonságos és stabil teljesítés. Hiszek abban, hogy először meg kell tanulni teljesíteni egy új kihívást, és csak utána érdemes újabb eredménycélokat kitűzni” – tekint előre klubtagunk, aki kifejezetten reggel szeret edzeni, a nehezebb napokon pedig mindig talál motivációt, hogy átlendüljön a kísértésen.

„Reggeli edző vagyok, mindig is az voltam. Néha kifejezetten nehéz hajnalban elindulni, különösen nyáron, amikor a meleg miatt még korábban kell felkelni. De két dolog mindig segít. Az egyik, hogy tudom, a legnehezebb rész maga az indulás. Ha már felhúztam a futócipőt és kiléptem az ajtón, minden könnyebbé válik. Utána pedig mindig büszke vagyok magamra, hogy ismét megtettem egy lépést a céljaim felé. A másik a férjem, aki szintén versenyez. Tudom, hogy ő is mindent megtesz a céljaiért, és nemcsak a versenyeken áll mellettem, hanem a hétköznapokon is. Ha éppen nehezebben indul a nap, emlékeztet rá, hogy ezt elsősorban magamért csinálom” – zárta gondolatait Ferencsik-Hozman Brigitta.

Útravalóul elárulta, hogy az évek során változott a sporthoz való viszonya. Ma már nem az vezeti az edzéseken, mint gyerekként, hogy másokat legyőzzön. Sokkal inkább az, hogy folyamatosan jobb legyen annál, aki tegnap volt. Ebben látja a kulcsot, ami miatt ennyire szereti csinálni: mindig van benne egy újabb cél, egy újabb kihívás, és egy újabb lehetőség arra, hogy megmutassa magának, mire is képes.

Sport egy életen át!