Sportszertár

ENGLISH VERSION

Atlétika

A mai értelemben vett atletizálás az ókori görögöknél alakult ki. Az atlétika kifejezés is görög eredetű, az i. e. 8. században, Homérosz műveiben fordul elő először az „athletos” szó, olyan ember megjelölésére, aki nehéz munkát végez, majd később minden olyan versenyzővel kapcsolatban használták, aki valamilyen díjért: „athlon” hivatásszerűen versengett.

A görögök által rendezett versenyeken kezdetben a futás volt a legnépszerűbb versenyszám – sokáig csak stadionfutásban versengtek, majd egyre több számot iktattak be a programba. A vetélkedők elterjedtek az egész birodalomban, és az olimpiai játékok összgörög ünneppé váltak. Az i. e. 776-tól ismertek az olimpiai győztesek, ezért számítják innen az ókori olimpiai játékok kezdeteit. Az atlétika jelentősége és az olimpiai mozgalomban betöltött szerepe megkérdőjelezhetetlen, s emiatt kihagyhatatlan az újkori nyári játékok programjából.

Az ókori görögök különböző súlyú kövekkel dobtak. Egy Olümpiában talált feliraton olvasható, hogy „Bübon, fején át túldobta Ophoiász dobását” (vélhetően két kézzel). A középkori Európában a népi dobójátékok számtalan formája létezett, de a vasgolyóval végzett dobószámok csak a 19. században jelentek meg. A mai értelemben vett súlylökés már szerepelt az 1866-os első angol atlétikai bajnokságon is, majd az 1896-os athéni játékok programjába is bekerült.

A szabvány férfi súlygolyó tömege: 7,26 kg

Az aktuális férfi világcsúcs: 23,56 méter, Ryan Crouser (amerikai) 2023

A szabvány női súlygolyó tömege: 4 kg

Az aktuális női világcsúcs: 22,63 méter, Natalya Lisovskaya (szovjet), 1987

Eredete az ember egyik legősibb fegyverére, a dárdára vezethető vissza. Harci eszközként való használata sokáig megmaradt, míg sportágként az i.e. 708-ban debütált az ókori játékokon, mint a pentatlon egyik versenyszáma. Az újkori játékok közül először az 1906-os nemhivatalos olimpián, a pánhellén játékokon szerepelt, majd az 1908-as londoni olimpia óta kihagyhatatlan a programból. A 19–20. század fordulóján még többféle szabvány versenyzett egymással, de a nemzetközi sportélet hamar a svéd gerely mellett kötelezte el magát, amelynek hossza és súlya azóta is változatlan, míg a súlypontját többször is módosították, hogy nagyobb erőbedobásra késztessék az atlétákat.

A szabvány férfi gerely hossza: legalább 260 cm, súlya: 800 gramm

Az aktuális férfi világcsúcs: 98,48 méter, Jan Železný (cseh), 1996

A szabvány női gerely hossza: legalább 220 cm, súlya: 600 gramm

Az aktuális női világcsúcs: 72,28 méter, Barbora Špotáková (cseh), 2008

Az i.e. IV. századtól jelent meg az ókori játékokon, mint a pentatlon egyik versenyszáma. Az antik előzmények miatt az 1896-os athéni olimpia programjába is bekerült, ahol a dobók régi hellén módon, félig térdeléses helyzetből, egy 70×80 cm emelvényről dobták a diszkoszt, a lábakat tilos volt felemelni dobás közben, a dobás után leléphettek. Ezeket a megkötéseket hamar elhagyták, s a mai technika alapját jelentő pördüléses dobás 1897-ben jelent meg.

A szabvány férfi diszkosz súlya: 2 kg

Az aktuális férfi világcsúcs: 74,35 méter, Mykolas Alekna (litván), 2024

A szabványméretű női diszkosz súlya: 1 kg

Az aktuális női világcsúcs: 76,80 méter, Gabriele Reinsch (kelet-német), 1988

Rendhagyó módon ennek az atlétikai számnak nincs ókori görög előzménye. A kalapácsvetésre leginkább hajazó népi játék skótok és írek őseinél, a keltáknál jelent meg, akik a harci kocsik kerekeit dobták el a tengelyüknél fogva. A sportág végül brit közvetítéssel gyökeresedett meg. Szerepelt az 1866-os első angol atlétikai bajnokságon, majd 1900-tól olimpiai versenyszám lett. A dobótechnika az azóta eltelt 124 év alatt rengeteg fejlődött, hála a kiváló magyar versenyzőknek is.

A szabvány férfi kalapács súlya: 7,26 kg, hossza: 121,3 cm

Az aktuális férfi világcsúcs: 86,74 méter, Jurij Szjedih (szovjet), 1986

A szabvány női kalapács súlya: 4 kg, hossza: 119,4 cm

Az aktuális női világcsúcs: 82,98 méter, Anita Włodarczyk (lengyel), 2016

A sportág a nyílt mezei akadályfutásból fejlődött ki. Az 1830-as években az angolok már tartottak olyan futóversenyeket, ahol sövényeket, kerítéseket és egyéb rögzített akadályokat kellett átugraniuk a versenyzőknek. Ezek ekkor még rendkívül balesetveszélyesek voltak, így csak férfiak versenyeztek ebben a számban. Az 1920-as években jelentek meg az egy irányba dönthető gátak, amelyek még lényegesen biztonságosabbak voltak, így a női versenyzés is megindulhatott. A gátak magassága nemcsak attól függ, hogy női, vagy férfi versenyszámról van szó, hanem attól is, hogy milyen távon indulnak a futók.

Férfiaknál:

110 méteres gátfutásnál a gát magassága: 106,7 cm

Az aktuális világcsúcs: 12,80 másodperc, Aries Merritt (amerikai), 2012

400 méteres gátfutásnál a gát magassága: 91,4 cm

Az aktuális a világcsúcs: 45,94 másodperc, Karsten Warholm (norvég), 2022

Nőknél:

100 méteres gátfutásnál a gát magassága: 83,8 méter

Az aktuális világcsúcs: 12,12 másodperc, Tobi Amusan (nigériai), 2022

400 méteres gátfutásnál a gát magassága: 76,2 cm

Az aktuális világcsúcs:50,65 másodperc, Sydney McLaughlin-Levrone (amerikai), 2024

Vívás

A vívás, mint a hadviselés egy formája, szinte egyidős az emberiséggel. Modern, szabályok közé szorított változata a középkor derekán, a lovagi vívásokkal alakult ki. A következő évszázadok alatt a páncélvérteket könnyebb védőfelszerelések és hajlékonyabb pengéjű kardok váltották fel, míg a ma is ismert technikák alapjait Észak-Olaszországban és Spanyolországban rakták le a 16-17. század fordulóján. A vívás az újkori olimpiák kezdete óta (1896) mindig része volt a programnak.

Súly: maximum 500 g

Méret: teljes hossza 105 cm, a penge hossza 88 cm

Kialakulása: A 15. század végére Európában is elterjedt az ívelt pengéjű szablya, ami a mai kardvívásban használt kard ősének feleltethető meg. A mai kard Giuseppe Radaelli és az általa vezetett iskola a Sculo Magistrale nyomán vált ismertté. Különlegessége abban állt, hogy a fegyvert nem csuklóból, hanem könyökből vezette.

Jellemzője: A mérkőzéseket két szembenálló fél vívja a pástnak nevezett vívótéren. Célja a karddal (szúrással vagy vágással) találatot adni anélkül, hogy kapnánk. Érvényes találatot deréktól felfelé lehet bevinni, amit elektromos berendezés jelez. A vívásnak ezt a szakágát a dinamizmus jellemzi.

Súly: maximum 500g

Méret: teljes hossza 110 cm, a penge hossza 90 cm

Kialakulása: A 18. századi nemesek gyakorló- és oldalfegyveréből a rapierből alakult ki. A gyakorlás mellett néhány növendék éles párbajokhoz is ezt a típust kezdte el használni, majd német diákok ebből fejlesztették ki a Pariser elnevezésű kis szúró kardot. Ekkoriban a párbajok az egyik fél haláláig tartottak, ehhez a rendeltetéshez igazodott a tőr kialakítása és a későbbi szúrási célterület (törzs) is.

Jellemzője: A mérkőzéseket két szembenálló fél vívja a pástnak nevezett vívótéren. Célja a tőrrel (csak szúrással) találatot adni anélkül, hogy kapnánk. Érvényes találatot csak a törzsre lehet bevinni, amit elektromos berendezés jelez. Mindenképpen el kell dönteni, ki indította a támadást.

Súly: legalább 770 g

Méret: teljes hossza legfeljebb 110 cm, a penge hossza 90 cm

Kialakulása: 19. században fejlesztették ki gyakorlásához és versenyzéshez. Elődje az épée típusú kard volt, amely korának kedvelt párbajeszköze volt. Elterjedése akkorra tehető, amikor a hatóságok nyomására a párbajokat már nem halálig, hanem „első vérig” kellett vívni, így a törzs helyett a végtagok lettek az elsődleges célpontok. A párbajtőr szabályait kifejezetten úgy alakították ki, hogy minél inkább szimuláljon egy valódi párbajhelyzetet.

Jellemzője: A mérkőzéseket két szembenálló fél vívja a pástnak nevezett vívótéren. Célja a párbajtőrrel (csak szúrással) találatot adni anélkül, hogy kapnánk. Érvényes találatot a test bármely pontjára be lehet vinni, amit elektromos berendezés jelez. Van kettős találat, nem számít ki indította a támadást.

Súly: méret és típus függvénye

Méret: fejméret alapján változó, rostélya szemnagysága maximum 1,2 mm, a szálak átmérője legalább 1 mm

Kialakulása: A fejvédő viselése kezdetben ritka volt, majd a 18. század végétől kezdett elterjedni, de többségük ekkor még a fület és a homlokot nem védte. A rácsos típusokat az 1830-as évektől kezdve kezdték el gyártani. A nyak védelme és az ergonomikusabb kialakítás a 19. század végétől fokozatosan történt meg. Napjainkra kifejlesztett erőteljesebb műanyag sisakok válthatják a fémhálós típusokat.

Típusok: A kard, a tőr és a párbajtőrhöz használt fejvédők közötti különbséget leginkább a sisakba és annak tartozékaiba épített elektromos visszajelző készülékek jelentik.

Súly: méret szerint változó

Méret: változó

Anyaga: legalább 800 N (newton) ellenállású szövetből kell készíteni

Részei: A testet hézagmentesen takaró kabát. Nadrág, ami legalább 10 cm-es átfedésben van a kabáttal. Harisnya, amelynek szárai a nadrág alá futnak. A kabát alá pedig egy erős, elektromosan is szigetelt védőmellény kerül.

Kialakulása: A 17. századig a vívóruhák semmiféle egységességet nem mutattak. Ezután viszont egyre markánsabban jelent meg a fehér ing, a törzset védő mellvért és a kesztyű viselése. Az inget egy évszázaddal később az oldalra gombolható kabát váltotta fel.

Ökölvívás

Az ökölvívásban két sportoló egy ringben bokszkesztyűvel, kézzel ütéseket visz be. Az ökölvívás már az ókori olimpiákon is a program része volt és a történelem folyamán más-más formátumokban, de megmaradt. A modern ökölvívó sport a 19-20. század fordulóján fejlődött ki, és 1904 óta az olimpiák állandó programjában is megtalálható.

Légsúly (52kg)

Pehelysúly (57kg)

Könnyűsúly (63kg)

Váltósúly (69kg)

Középsúly (75kg)

Félnehézsúly (81kg)

Nehézsúly (91kg)

Szupernehézsúly (+91kg)

Légsúly (51kg)

Pehelysúly (57kg)

Könnyűsúly (60kg)

Váltósúly (69kg)

Középsúly (75kg)

A bokszkesztyűk pontos méretében a versenyzők a mérkőzés előtt állapodnak meg. A kesztyű súlyát unciában számolják. 1 uncia 28,3495 gramm

6 uncia – gyerek és ifjúsági versenyek

8 uncia – gyerek és ifjúsági versenyek, néha női és férfi pehelysúly (50 kg alatt)

10 uncia – 45-67 kg

12 uncia – 45-67 kg

14 uncia – 68-79 kg

16 uncia – 80 kg felett

A bokszzsákot az ökölvívók gyakorlásra és mozgásfejlesztésre használják. Ezeknek nincsen kimondott szabványa, így rengeteg fajtája és formája létezik. A reflexek és a kis ütések gyorsaságának fejlesztésére a „könnycsepp alakú” zsákokat használják, míg a henger alakú bokszzsákot a testütések és lökések gyakorlására alkalmazzák. Utóbbi zsákokat homokkal, vízzel, vagy szintetikus helyettesítő anyaggal töltik meg.

Legtöbb kiütés:

  • Billy Bird (brit) 139 (356 meccsből)

Legtöbb olimpiai bajnoki cím

  • Papp László (magyar) 3 alkalom (1948, 1952, 1956)
  • Teófilo Stevenson (kubai) 3 alkalom (1972, 1976, 1980)
  • Félix Savón (kubai) 3 alkalom (1992, 1996, 2000)

Ritmikus gimnasztika

A ritmikus gimnasztika a tornának egy olyan sportága, ahol a sportolók különböző eszközökkel, mint labda, szalag, karikák vagy buzogány végeznek padlógyakorlatokat. Ez a sportág egyszerre ötvözi a tánc és a torna elemeit, így az erő mellett a mozgékonyság, rugalmasság, ügyesség és a koordinációs képességek is számítanak. A sport előde már a 18. században megjelent, a Nemzetközi Torna Szövetség 1963-ban ismerte el sportként, az olimpiai programba 1984 óta szerepel.

anyaga: műanyag vagy fa.

méretei: függ a tornász testméreteitől, de ha a padlóra fektetik, nem nyúlhat túl a csípőcsonton. belső átmérő: 51-90 cm.

súlya: legalább 300 g

anyaga: műanyag

hossza: 19-21 hüvelyk (480-530 milliméter)

súlya: legalább 150 g

anyaga: szatén vagy más hasonló anyagú szövet

súlya: legalább 35 g

hossza: 4-6 cm

magassága: minimum 6 m

anyag: gumi vagy szintetikus anyag

átmérője: 18-20 cm

súlya: legalább 400 g

anyag: kender vagy szintetikus anyag

méretek: változó az egyetlen megkötés, hogy a kötél végein a csúszásgátló anyag maximum 10 cm-t takarhat be.

Legsikeresebb külföldi: Dina Averina orosz versenyző négy világbajnoki aranyérmével csúcstartó.

Kajak-Kenu

A kajak-kenu sportnak az olimpiák programjában két fő változata szerepel: a gyorsasági kajak-kenu (canoe sprint), melyet régebben neveztek síkvízi kajak-kenunak is, illetve a szlalom kajak-kenu (canoe slalom), melyet időnként szokás vadvízi kajak-kenunak is nevezni. A gyorsasági kajak-kenu versenyek 200/500/1000 méteres távokon zajlanak. A szlalom kajak-kenu pálya hossza 600 és 800 méter között mozog. A pályán minimum 25, maximum 30 kaput kell elhelyezni, melyeken meghatározott irányból (sodrás irányában vagy azzal ellentétesen) kell áthaladni a versenyzőknek.

A kajak-kenu egyéni, illetve csapathajós vízi sport. A kajakban a versenyző kéttollú lapáttal (evezővel), kétoldalú szimmetrikus ciklikus mozgással vezeti hajóját, menetirányban ülve, lábkormánnyal irányítva, evezve halad a vízen. A kenuban a versenyző egytollú lapáttal, fél térdre ereszkedve, jobb vagy baloldalon, aszimmetrikus körmozgással, menetirányban evezve vezeti hajóját.

Az 1960-as és a korai 1970-es években a kajakok és a kenuk nemes fából, üvegszálas poliészterből és nejlonból készültek. Az 1970-es években vezették be a karbon-kevlár alapú hajókat, melyek már könnyebbek voltak.

K-1: 520 cm és 12 kg, K-2: 650 cm és 18 kg, K-4: 1100 cm és 30 kg.

A manapság használt kenuk maximális hossza és minimum súlya:

C-1: 520 cm és 14 kg, C-2: 650 cm és 20 kg, C-4: 900 cm és 30 kg.

A kéttollú kajak lapátok szénszálból vagy üvegszálból készülnek. A tollak egymáshoz képest 55-85 fokkal el lehetnek tolva, de vannak olyan versenyzők is, akik preferálják a teljesen szimmetrikus lapátokat. A kenulapátok tolla és mankója általában még manapság is fából készül.

Evezés

Az evezés már 1900 óta jelen van az olimpiákon. A női versenyszámokat az 1976-os montreali játékokon vezették be. A kajak-kenuval ellentétben az evezősök a menetiránynak háttal, guruló ülésen ülnek, és a hajó oldalához rögzített forgó szerkezetnek támaszkodva lapátokkal eveznek. Az evezésnél tehát a forgáspont nem a versenyzők vállai vagy kezei, hanem az evezők rögzítési pontjai.

Az evezés szakág szerint lehet váltott evezés (sweep rowing) vagy párevezés (sculling). A párevezésnél a versenyzők mindkét kézben fognak egy-egy lapátot. A váltott evezésnél a versenyzők mindkét kezükkel egy lapátot fognak, és az egyikük jobbra, a másikuk pedig balra evez; a kormányos feladata a hajó irányítása és a csapat összetartása.

A versenyhajók váza eredetileg fából készült, de manapság már kompozit anyagokat használnak. Általában dupla rétegű, szénszállal megerősített műanyag, a rétegek között kötőanyaggal.

kormányos nélküli kettes: 10,4 m

kormányos kettes: 10,7 m

kormányos nélküli négyes: 13,4 m

kormányos négyes: 13,7 m

kormányos nyolcas: 18,9 m

A hajók hosszai párevezésnél:

egypárevezős: 8,2 m

kétpárevezős: 10,4 m

négypárevezős: 13,4 m

A párevezős evezők hossza kb. 250-300 cm, a váltott evezősöké pedig 340-380 cm. A klasszikus evezők fából készültek. A modern evezők szintetikus anyagokból, például szénszálból készülnek.

Tenisz

A sportág egy 12. századi Észak-franciaországi népi játékból, a jeu de paume-ból fejlődött ki, amelyben a labdát még tenyérrel ütötték. Az ütők a 16. században jelentek meg, majd a tenisz mai értelemben vett formája a 19. századi Angliában alakult ki. Itt tartották az első hivatalos versenyt, amelyet 1874-ben a birminghami Leamington Lawn Tennis Club szervezett. Három évvel később pedig megrendezésre került az első wimbledoni bajnokság, amely azóta is a sportág egyik legjelentősebb Grand Slam tornája. A tenisz elképesztő fejlődésen ment keresztül. A 19. század végén az ütők még fából, a húrok pedig állati bélből készültek, míg manapság már szénszálas anyagból és könnyű fém kompozitból gyártják a keretet, a húrokhoz pedig különféle szintetikus anyagokat használnak, mint a kevlár, a vectran, a zyex, vagy a poliolefin.

A teniszütők méreteit a markolat vastagsága alapján határozzák meg:

L1-es méret kerülete 105 mm

L2-es méret kerülete 108 mm

L3-as méret kerülete 111 mm

L4-es méret kerülete 114 mm

L5-ös méret kerülete 118 mm

L6-os méret kerülete 121 mm

L7-es méret kerülete 124 mm

L8-as méret kerülete 127 mm

A teniszütő behúrozott részének mérete szabályozott: A keret szélessége nem lehet nagyobb 29,21 cm-nél, magassága pedig 39,37 cm-nél. Az ütő teljes hossza (tükörtengelye mentén, kerettel és nyéllel együtt) legfeljebb 73,66 centiméter lehet, míg keretének legnagyobb szélessége nem lehet nagyobb 31,75 centiméternél.

A teniszpályának is meghatározott méretei vannak. A teljes pálya hossza 23,77 méter: egy-egy térfél 11,89 méter hosszú. A pálya szélessége egyéni és páros mérkőzések esetén különböző. Ha egyest játszanak, akkor a szélesség 8,23 méter. Ekkor a pálya két szélén található 1,37 méteres folyosók érvényes felületek. Ha párost játszanak, a két folyosó is aktív játéktérnek számít. ekkor a pálya szélessége 12 yard (10,97 méter).

A legsikeresebb férfi versenyzők a Grand Slam egyéni győzelmek számát tekintve:

24 győzelem – Novak Đoković (szerb)

22 győzelem – Rafael Nadal (spanyol)

20 győzelem – Roger Federer (svájci)

A legsikeresebb női versenyzők a Grand Slam egyéni győzelmek számát tekintve:

24 győzelem – Margaret Smith Court (ausztrál)

23 győzelem – Serena Williams (amerikai)

22 győzelem – Steffi Graf (német)