Az influenzajárványos időszak sok sportolót állít nehéz döntés elé: mozogjunk, mert az erősíti az immunrendszert vagy inkább pihenjünk, nehogy rontsunk az állapotunkon? A válasz nem fekete-fehér. Ilyenkor különösen fontos felismerni, hol húzódik az a határ, amikor a mozgás még segít, és mikor válik kockázatossá. A Sportoló Nemzet Programban valljuk, hogy a tudatos sportolás nemcsak a teljesítményről, hanem az egészség megóvásáról is szól.

Általános iránymutatásként jól használható az úgynevezett „nyak feletti – nyak alatti” szabály. Enyhe, nyak feletti tünetek, mint például orrfolyás vagy enyhe torokkaparás esetén, amennyiben nincs láz, elesettség vagy izomfájdalom, egy könnyű, alacsony intenzitású mozgás még beleférhet. Ilyenkor azonban nem edzésről, hanem inkább átmozgatásról, sétáról, laza kerékpározásról beszélünk. Amint azonban a tünetek „lejjebb kerülnek”, vagyis megjelenik a láz, az izomfájdalom, a köhögés, a mellkasi diszkomfort vagy az általános gyengeség, a sportolás egyértelműen tilos. A lázas állapotban végzett edzés nemcsak a gyógyulást lassítja, hanem komoly szövődményekhez, akár szívizomgyulladáshoz is vezethet.

A járványos időszakban különösen fontos felismerni azt is, hogy a sport nem kizárólag egyéni tevékenység. Egy edzőterem, egy csapatedzés vagy akár egy zsúfolt öltöző ideális terepe a fertőzések terjedésének. Betegen edzésre menni nemcsak felelőtlen, hanem mások egészségét is veszélyezteti. Ha tüneteink vannak, a legjobb döntés az otthonmaradás és a pihenés, ezzel nem gyengeséget mutatunk, hanem tudatosságot.

A betegség utáni visszatérés legalább ennyire kényes pont. Gyakori hiba, hogy amint jobban érezzük magunkat, ott folytatnánk az edzéseket, ahol abbahagytuk. A szervezet azonban ilyenkor még regenerálódik, és időre van szüksége ahhoz, hogy újra terhelhető legyen. Lázas megbetegedés után érdemes legalább néhány nap teljes tünetmentességet kivárni, majd fokozatosan, alacsony intenzitáson visszatérni a mozgáshoz. Az első edzések legyenek rövidebbek, könnyebbek, és különösen fontos figyelni a test jelzéseire. A szokatlan fáradtság, a túl gyors pulzus vagy a rossz közérzet intő jel lehet, ilyenkor érdemes visszalépni.

A megelőzés a sportolás során is kulcsszerepet játszik. A légúti fertőzések elsősorban közeli kontaktus és fertőzött felületek érintése révén terjednek, ezért a kézhigiénia alapvető. Edzés előtt és után a legalább húsz másodpercig tartó, alapos kézmosás az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb eszköz. Amennyiben erre nincs lehetőség, az alkoholos kézfertőtlenítők megfelelő alternatívát jelentenek. Sportolás közben érdemes saját kulacsot és törölközőt használni, kerülni az arc érintését, zárt térben pedig figyelni a rendszeres szellőztetésre. Edzés után a ruházat mielőbbi cseréje és a használt eszközök tisztítása szintén sokat számít.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az immunrendszer működését nem egyetlen tényező határozza meg. A rendszeres, de nem túlzott terhelésű mozgás akkor fejti ki pozitív hatását, ha mellette elegendő alvás, megfelelő folyadékbevitel, kiegyensúlyozott táplálkozás és megfelelő regeneráció is társul hozzá. A túlzásba vitt edzés, különösen járványos időszakban, éppen ellenkező hatást válthat ki, és növelheti a megbetegedés kockázatát.

Az influenzajárvány idején tehát a legfontosabb kérdés nem az, hogy kimarad-e néhány edzés, hanem az, hogy hosszú távon hogyan tudunk egészségesen sportolni. A tudatosság, a fokozatosság és az egymás iránti felelősségvállalás ilyenkor legalább olyan fontos része a sportnak, mint maga a mozgás.

Sport egy életen át!