Ha ezen a héten megvolt a 2×20 perc mozgás, akkor bebizonyítottad magadnak, hogy belefér. Nem baj, ha nem volt tökéletes, az sem baj, ha spontán jött össze, a lényeg, hogy megtörtént. Ez volt a legnehezebb rész, az első lépés.

A következőkben sem kell még a „mostantól komolyan edzek” mentalitás, csak tedd könnyebbé a folytatást. A legtöbben ott rontják el, hogy túl nagyot akarnak ugrani. Pedig a mozgás akkor válik szokássá, ha nem külön feladat, hanem a hétköznapok természetes része.

Mit szólnál, ha új alkalom keresése helyett a már meglévőt hosszabbítanád meg? Ha húsz perc sétára volt időd, akkor legközelebb maradj kint még tíz percet. Mit veszíthetsz? Ha otthon mozogtál, ne állj meg az első „elég volt” érzésnél, adj hozzá még néhány gyakorlatot. Ez nem tűnik soknak, a tested észrevétlenül alkalmazkodik a változáshoz.

Egy másik lehetőség, ha nem a „heti edzéseket” számolod, hanem mozgásos pillanatokat gyűjtesz. Hiszen nem kell mindennek egyben történnie. Tíz perc reggel, tíz perc este ugyanúgy számít. Gondolj egy tempósabb sétára ebéd után vagy néhány guggolásra fogmosás előtt, esetleg nyújtásra lefekvés előtt, amik szintén összeadódnak. Így máris három-négy alkalommal foglalkoztál magaddal a héten. Alapozd meg a folytonosságot, mielőtt a nagybetűs edzésbe kezdesz. Ha a kitartás adott, onnantól nagyobb léptékben is emelheted a mozgásmennyiséget, csak rajtad és az aktuális céljaidon áll, aktuálisan mihez van kedved és elhivatottságod.

Sokat segít az is, ha a mozgást összekapcsolod valami megszokottal. Nem akkor mozogsz, amikor „majd lesz időm”, hanem amikor amúgy is csinálsz valamit. Hosszabb telefonbeszélgetésed van? Sétálj közben a szabadban. Elvesztegetett időnek érzed, amíg vársz a gyerekre az edzésen? Körözz a pálya mellett vagy találd meg a Sportoló Nemzet Program beltéri Mozgástér sarkát, ahol futópad és szobabicikli várja azokat, akik hasznosan szeretnék tölteni ezt az időt is. Ha csak a kisboltig és nem a heti nagybevásárlásra mész, próbáld ki, milyen gyalog vagy biciklivel. Ezek a lehetőségek így nem jelentenek plusz terhet a napban, csupán változatossá teszik a megszokott hétköznapokat.

A test mellett ne feledkezz el a pszichikai edzésről sem, amikor a gondolkodásod, hozzáállásod pallérozódik. Számos olimpiai bajnok számolt be arról, hogy az út, amelyen eljutott a csúcsig, igencsak göröngyös volt. Sokszor meginogtak, sokszor estek el és igen, volt, hogy nem sikerült. A siker kulcsát abban látták, hogy mindig képesek voltak felállni és visszatérni. Legyen belül ez a te egyéni olimpiád. A fegyelmezettség, a folytonosság mellett legyél megengedő magaddal: nem baj, ha egy hét kevésbé sikerül. Nem baj, ha kimarad egy alkalom. A kérdés nem az, hogy „elrontottad-e”, hanem az, hogy vissza tudsz-e térni. A rendszeresség attól lesz erős, hogyha néha úgy tűnik, megszakad, kisvártatva mindig újraindul.

Ha most ott tartasz, hogy a 2×20 perc már nem kihívás, akkor jó helyen vagy. Próbáld ki a következő héten a 3 alkalmat, vagy azt, hogy egy mozgásod hosszabb legyen. Elég az egyik, egy apró döntés, amit jövő héten is meg tudsz hozni.

A mozgás tehát ne cél legyen a naptárban, hanem a személyes eszközöd az egyéni fejlődésedért. Minél inkább beleilleszted az életedbe, annál kevésbé kell majd „rávenned magad”.

Sport egy életen át!