Fotó: Magyar Evezős Szövetség
Gyere és szurkolj a magyaroknak az olimpiai szereplésért!
A párizsi olimpia előtti egyik legfontosabb evezős eseményére több mint 30 ország 600 sportolója érkezik, és küzd meg az Európai-bajnoki címért, valamint a Kontinentális Kvalifikációs Regatta során megszerezhető kvótákért a 2024-es párizsi Olimpiai és Paralimpiai játékokra.
Az Európa-bajnoki címek, az olimpiai és paralimpiai kvóták mellett a hazai egyetemek nyolcasait is láthatjuk, amelyek először mérkőznek meg az Egyetemek Regattáján. Az EB társrendezvényeként pedig az Evezős Ergométeres Diákolimpiára is sor kerül.
Szurkolj, biztasd a mieinket, hogy a hazai pálya segítse a magyar sportolókat az Európa-bajnokságon és az olimpiai kvalifikációs versenyen a minél jobb eredmény elérésében!
A Sportoló Nemzet Klub tagjai 50%-os kedvezményt kapnak a jegyek teljes árából.
Először Béla nyert
Pillanatképek a magyar evezőssport történetéből
A magyar evezőssportnak több mint 180 éves története van. Mint sok minden másban, ezúttal is Gróf Széchenyi István volt a kezdeményező, aki 1834-ben alapította az első csónakházat, a Csónakdát. Hét esztendővel később ebből alakult az első magyar evezős klub, a Hajós Egylet. 1843-ban lezajlott az első hazai evezősverseny, amelyen a győztes a Béla nevű hajó lett, négy magyar munkással és Adam Clark kormányzásával – így fonódott össze a Lánchíd a sporttal.
Húsz évvel később, 1863-ban az első pesti regattára is sor került a Császár fürdő és a Lánchíd között, hatalmas, 30 ezres nézőközönség előtt. Fővárosunk lakossága a kiegyezés idején már elérte 250 ezer főt, vagyis mondhatjuk, hogy minden tizedik ember kíváncsi volt az eseményre.
A magyar evezősök olimpiai szereplése 1908-ban, Londonban kezdődött és nem eredménytelenül: Levitzky Károly bronzéremmel tért haza. A következő nagy nemzetközi sikert Szendey Béla érte el: 1930-ban, a liége-i kontinensbajnokságon egypárevezősben az első magyar Európa-bajnok lett.
1948-ban, a londoni nyári játékokon a kormányos kétevezősök számában, a Szendey Antal, Zsitnik Béla és Zimonyi Róbert (kormányos) összeállítású legénység harmadik helyen végzett.
Mindez nemhogy ünneplést, hanem ellenkezőleg, retorziókat hozott: 1948-ban és ’49-ben a kommunista államhatalom az evezést „úri sportnak” minősítette, a nagy múltú klubokat betiltották, a kisebbeket adminisztratív eszközökkel megsemmisítették, egymásba olvasztották.
Ennek ellenére az evezőssport élt, sőt: a magyar női versenyzők 1955-ben vehettek részt először Európa-bajnokságon és az egypárevezős, a kormányos négypárevezős, valamint a kormányos nyolcevezős számokban bronzéremmel tértek haza. 1958-ban pedig Pap Jenőné Méray Kornélia a magyar evezőssport első női Európa-bajnoki címét is megszerezte.
1968. október 19-én, helyi idő szerint délután egykor rajtolt el a Melis Zoltán, Sarlós György, Csermely József, Melis Antal összetételű magyar egység a mexikói olimpia döntőjében, aztán kevesebb, mint hét perc múlva kiderült, ezüstérmet szereztek…
Pető Tibor és Haller Ákos kétpárban 2000-ben és 2001-ben, Varga Tamás és Hirling Zsolt könnyűsúlyú kétpárban 2005-ben, Simon Béla és Juhász Adrián (a kormányos Kolláth Vandával) 2017-ben nyert vb-aranyérmet.
