A Sportoló Nemzet Programon keresztül nem csupán a közösségi sport bemutatását helyezzük a fókuszba. A magyar sportsikerek és példaképek ábrázolását is fontosnak érezzük, hiszen a nagyszerű teljesítmények és pillanatok által inspirálódhatnak a mozogni vágyók, ezért igyekszünk mindenkit közelebb hozni sportolóinkhoz és olimpikonjainkhoz, hogy személyes példáikból tanulva és építkezve megtudhassuk mit jelent számukra a sport. Dr. Baji Balázs és Märcz Tamás után egy jelenleg is aktív evezős olimpikont, az ifjúsági Európa-bajnoki bronzérmes, egyetemi világbajnok Pétervári-Molnár Bendegúzt kértük, hogy mesélje el, számára mikor vált nyilvánvalóvá, hogy a sportnak szenteli az életét.

A Sportoló Nemzet Program keretein belül gyermekek tízezreivel igyekszünk megismertetni a sportolás és testmozgás örömét. Mit tudnál tanácsolni ezeknek a gyermekeknek, Nálad hogyan jött el az a pillanat, amikor érezted, hogy már nem csupán kedvtelésből sportolsz, hanem komolyabb céljaid vannak és az élsportnak szentelnéd az életedet?

Pont egy olimpiát néztem mikor elkapott ez az érzés. Már addig is komolyan vettem a sportolást, de a 2012-es ötkarikás játékok hozta el számomra az elhatározást, hogy én ezt szeretném csinálni. Fiatalon, arról az olimpiáról lemaradtam, talán az akkori énemet még nem is nevezném élsportolónak, hosszú út állt még előttem. Ahogy néztem a közvetítést, a kommentátor az „evezés gladiátorainak” nevezte az egypárevezősöket, ami nekem annyira megtetszett, hogy én is az evezés gladiátora szerettem volna lenni és így felállni a dobogó legfelső fokára.

Volt nemrégiben is egy nehezebb időszakod. Az ilyen periódusokból és a mélypontokból képes lehet a sport segíteni felállni?

A sport mindenféleképpen, emellett nagyon fontos a család és a barátok támogatása is, ilyenkor egyértelműen jót tesz a segítő környezet. A legutóbbi periódusomat talán csak apró megingásnak nevezném, mert visszagondolva, a múltban Rió és Tokió között voltak durva mélypontjaim és kétszer is megfordult a fejemben, hogy abbahagyjam az evezést. Történt egy nagyobb kihagyás, ahol ki tudtam tisztítani a fejemet és rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni és jó is vagyok benne, így egyértelműen a folytatás mellett döntöttem. Be kell látni, hogy ez nem egy könnyű foglalkozás, hiszen akár tizedmásodperceken is múlhat az ember sorsa minden egyes évben. Ez azonban az evezés velejárója, amit tudni kell kezelni és szerintem nekem jót is tesz a terhelés, jól tudok teljesíteni nyomás alatt.

Fotók: Pétervári-Molnár Bendegúz