Amikor sportágat választunk a gyerekünknek, a legfontosabb szempont, hogy örömmel mozogjon, ne érezzen teljesítménykényszert, és megtalálja a helyét abban, amit csinál.

A csapatsportok (például: kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, jégkorong) rengeteg élményt és készséget adnak:

• egy erős közösséghez tartozni motiváló és megtartó erejű
• segíti a szocializációt, a kommunikációt, az együttműködést
• megtanít küzdeni – és elfogadni, ha épp nem nyerünk
• a siker és a kudarc közös, nem egyedül kell megélni
• és ha valaki nem kiemelkedően tehetséges, a csapat dinamikája gyakran kiegyenlíti az egyéni különbségeket – így ő is megtalálhatja benne a helyét.

A kihívás? A csapatsport időben és logisztikában is kötöttebb – edzések, mérkőzések, csapatprogramok. De az élmény, amit ad, sokszor felülírja ezt a terhet.

Az egyéni sportok (például: úszás, torna, atlétika, küzdősportok) más típusú fejlődési lehetőséget nyújtanak:

• a gyerekünk saját tempójában haladhat
• jobban fókuszálhat a saját céljaira és eredményeire
• segítheti az önfegyelmet, koncentrációt, önbizalmat
• ideális lehet introvertáltabb, befelé figyelő gyerekeknek

Az egyéni sportokban a fókusz a saját teljesítményen és fejlődésen van – itt minden siker és hiba közvetlen visszajelzés – ami lehet motiváló, de olykor nyomasztó is. Fontos, hogy támogassuk őket abban, hogy ne csak az eredményt, hanem a fejlődést és a mozgás örömét lássák.

A legjobb, amit tehetünk: segítünk megtalálni azt a sportágat, ami passzol a személyiségéhez – és hagyjuk, hogy szeresse csinálni. Akár csapatban, akár egyedül.