Märcz Tamás, vízilabdásként olimpiai bajnok, szövetségi kapitányként olimpiai bronzérmes, jelenleg a Nemzeti Sportügynökség Sportszakmáért és ösztöndíjért felelős igazgatója elmondta miként tudta fenntartani a sporttal kapcsolatos érdeklődést azoknál a fiatal sportolóknál, akiken látta, hogy nem feltétlenül áll előttük profi vízilabdás karrier.
Korábbi szövetségi kapitányunk – az érem mindkét oldalát ismerve – szülőként rávilágított, szerinte hogyan érdemes megfelelő sportágat választani a gyermekeinknek, illetve választ adott arra a kérdésre is, hogy a sport mennyiben segíthet átlendülnünk egy-egy kudarcos, nehezebb időszakon.
Korábbi edzőként, az élsport, illetve a Sportoló Nemzethez kapcsolódóan a közösségi sport viszonylatában mesélj nekünk kérlek, hogy milyen tényezők alapján tudod megállapítani egy sportoló gyermekről, hogy milyen jövője lehet a sportágban. És ha láttad, hogy nem az élsport az útja, mennyire volt cél, hogy a sport szeretetét megtartsd nála?
Közel tíz éven át felnőtt versenyzőim voltak edzősködésem során, de 2016 nyarán tíz héten át tizenéves sportolókkal foglalkoztam Máltán a saját, általam működtetett edzőtáborban. Lehetett látni, hogy nem mindenkiből lesz top vízilabdázó, mégis a saját szintjükön próbáltam ráterelni őket a vízilabda és a sport szeretetére. Talán mondhatom, hogy jól is sikerült, hiszen a táborból szinte mindenki kötődik a sporthoz a mai napig, aminek nagyon örülök. Általában néhány perc után látom, ha valaki olyan fizikai adottságokkal rendelkezik, amik nagy lehetőséget kínálnak számára, viszont hosszabb folyamat, hogy valaki a hozzáállását, kitartását, céltudatosságát bizonyítsa. Gyakran az utóbbi tulajdonságok meghatározóbbak, mint az, hogy mennyire tehetséges valaki.
Tegyük fel, hogy egy szülő olvassa ezt a beszélgetést és még bizonytalan abban, hogy a gyermekét vigye-e sportolni. Az is előfordulhat, hogy már több hónapja, éve hordja edzésre, azonban nem látják rajta az edzők, hogy élsportolói karrier állna előtte. Ebben az esetben miért érdemes a gyermeknek ugyanúgy felkelni minden reggel egy korai edzéshez?
Picit a gyermekeim felé kanyarodnék, mert mind a két lányom röplabdázik. A nagyobbik lányomat terelgettük a feleségemmel, hogy megtaláljuk azt a sportágat neki, amiben igazán jól érzi magát. Próbálkoztunk az úszással, a tenisszel, a tánccal, addig mentünk, amíg megtaláltunk egy olyan sportágat, amit szívesen csinált, ahol jó volt a közösség. Ez utóbbi szerintem a legfontosabb. Nagyon sok fiatal és korábbi versenysportoló, amikor visszaemlékszik a fiatal korára, azt idézi fel, hogy milyen jó közösségben sportolhatott. Fontos, hogy megtaláljuk azt, ami élményt ad, jó közösséget teremt, ami nevel bennünket és ahol olyan edzők veszik körül a gyermekeinket, akik pont abba az irányba nevelik, amik párhuzamban állnak a mi elképzeléseinkkel is.
Persze volt több olyan elakadás, amikor a lányom már nem akart elmenni az edzésre, nem akarta folytatni. Erre a feleségemmel mindig azt mondtuk, hogy abbahagyhatja a röplabdát, de akkor választania kell egy másik sportágat, hogy a sport mindig része legyen az életének. Azt gondolom, mindegy, hogy mit sportolsz, ha megtalálod benne magad, több leszel. Szerintem azok az emberek, akik gyermekkoruk óta sportolnak, kitartóbbak, toleránsabbak lesznek, megtanulják a csapatban történő működés minden velejáróját, vagy akár a felettünk állóhoz történő viszonyulást. Ez a későbbiekben egy főnök-beosztott kapcsolatban is segíthet megélni konfliktuskezelési helyzeteket, már fiatal korban. Tulajdonképpen nem is tudom, mire ne tanítana meg a sport, az élet minden területéből ad egy kis kóstolót.
A sport mennyiben tud segíteni az esetleges kudarcok feldolgozásában?
A sport egy kiváló kiegészítő tevékenység a munka mellett, ha valaki nagyon stresszes és úgy érzi, hogy le kell vezetnie egy pici feszültséget, vagy éppen nyomás van rajta, szerintem erre a célra is kitűnő elfoglaltság. Örülök, ha a munkavállalók sportolnak és megtalálják a saját aktivitásukat, erre terelgettem a saját lányaimat is, hogy lehetőség szerint soha ne hagyják abba, folyamatosan sportoljanak, akár még a tanulás mellett párhuzamosan is. Ha általánosságban nézzük, megfelelő időbeosztással két ilyen komoly tevékenység egyáltalán nem üti egymást, nyilvánvalóan nem könnyű, viszont hosszútávon egyértelműen előnyünkre válhat, hiszen megtanít a teljes koncentrációra és a figyelemmegosztásra is, amellett, hogy tökéletesíthetjük a különböző területeken végzett tevékenységeink színvonalát is.
