Március 22-én indul a Gerevich-Kovács-Kárpáti Férfi Kard Egyéni és Zarándi Csaba Férfi Kard Csapat Világkupa
A magyar klasszikusokról elnevezett Gerevich-Kovács-Kárpáti kardvívó Világkupa-verseny több mint fél évszázados történelemre tekint vissza. A sorozatot 1962-ben hívtak életre és az azóta a világ egyik legnagyobb kardeseményévé nőtte ki magát. A világkupa névadói, Gerevich Aladár, Kovács Pál és Kárpáti Rudolf 1932 és 1960 között 19 olimpiai aranyérmet szereztek, majd visszavonulásukat követően életük végéig szolgálták edzőként, illetve sportvezetőként a magyar vívósportot.
A Gerevich-Kovács-Kárpáti Férfi Kard Egyéni és Zarándi Csaba Férfi Kard Csapat Világkupára idén március 22-24. között, a BOK Sportcsarnokban kerül sor. Az eseményre évről évre 30-35 országból érkeznek versenyzők, így több mint 200 indulóra lehet számítani.
Szerencsére mind a férfi, mind női kardcsapatunk már biztosan ott lesz a párizsi olimpián, de a magyarok azért is vívnak ezen a versenyen, hogy minél jobb pozícióban várják a nyári játékok küzdelmeit.
Egy éve 21 magyar vívó léphetett pástra a világkupán, idén is minden esély adott arra, hogy a mezőny legalább egytizedét kitevő magyar delegáció tagjai érmekért vívhassanak a hazai szurkolótábor előtt.
A tavalyi eseményen Szilágyi Áron kiváló versenyzéssel aranyérmet nyert a georgiai Sandro Bazadzét legyőzve. A csapat világkupa-küzdelmek során a Decsi Tamás, Gémesi Csanád, Szatmári András, Szilágyi Áron négyesünk szintén hatalmas örömet okozott a kilátogató szurkolóknak, hiszen a román csapatot felülmúlva bronzérmet szerzett a viadalon.
Kardvívás – a magyar sikersport
A magyar vívósportban a kardvívás a legeredményesebb fegyvernem, a legtöbb olimpiai elsőséget nyert magyar sportoló Gerevich Aladár. Hat olimpián – az 1932-es Los Angeles-i és az 1960-as római között – 7 aranyéremet hozott haza.
Az 1908-as londonitól közel hat évtizeden át, az 1964-es tokiói játékokig a férfi kard egyéni versenyeit csak magyarok nyerték minden olimpián, legtöbbször további érmeket is begyűjtve. 1912-ben Stockholmban és 1952-ben Helsinkiben pedig a dobogó mindhárom fokán magyar állt. Pézsa Tibor 1964-es tokiói győzelme után közel 30 évig, 1992-ig, a barcelonai olimpiáig kellet várni újabb egyéni aranyra, amelyet Szabó Bence szerzett meg. Újabb 20 év után, 2012-ben, Londonban Szilágyi Áron nyert, aki a Tokióban kivívott harmadik egyéni aranyérmével is beírta magát a kardvívás történetébe. Párizsban nemcsak a negyedik aranyért lép pástra, hanem azért is küzd csapattársaival, Szatmári Andrással, Gémesi Csanáddal és Decsi Tamással, hogy az 1988-as szöuli olimpia után a csapatverseny eredményhirdetésén ismét a magyar himnusz csendüljön fel.
„Mágá nem mondani be, hogy tust kapott. Ma ezt csinálja, holnap váltót hamisít!”
A kardsikerek a kiemelkedő tehetségű versenyzők mellett a magyar vívósport ikonikus személyiségének, Italo Santelli mesternek is köszönhetők. A sportág kiválóságait három évtizedig nevelő szakember 1896-ban, Budapesten megnyerte a millenniumi kardversenyt, sikerének köszönhetően meghívták a Magyar AC (Magyar Atlétikai Club) vívómesterének. Tanítványai között számos olimpiai, világ- és Európa-bajnok, mint például Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Elek Ilona, Kabos Endre, Pósta Sándor, Szántay Jenő, Gerde Oszkár, illetve ismert vívóedző: Duronelly László, Szabó László mesteredző található.
A kardvívás művészete mellett sportszerűségre, fair play-re is nevelte tanítványait. Legendás mondata máig fennmaradt: „Mágá nem mondani be, hogy tust kapott. Ma ezt csinálja, holnap váltót hamisít!”. Ez a szemlélet azóta is meghatározza a magyar vívósportot: a tavalyi Gerevich-Kovács-Kárpáti kardvívó Világkupán Szilágyi Áron a sportág történetében minden bizonnyal fennmaradó, döntőbeli gesztusáért Nemzetközi Fair Play díjat kapott.
A képek forrása: Magyar Vívó Szövetség.
