Trunk Tomi, aki már évek óta a síelés szerelmese, most a sportágba mélyebben elmerülőknek kínál betekintést a fejlődés lehetőségeibe. Megosztja gondolatait a biztonsági szabályok fontosságáról és a síelés a kultúrájáról is, miközben bepillantást nyújt saját fejlődési útjába. Hasznos tanácsokkal látja el azokat, akik a síelési technikájuk finomítására törekszenek, legyen szó amatőr síelőkről vagy azokról, akik profi pályára lépnének.

A kétrészes interjú második felében bemutatja, hogy lehet a nemzetközi tapasztalatokat kamatoztatni, és miként nyit új dimenziókat a síelés oktatásában a Dablty Racing Camp koncepciójával. Tomi nemcsak a technikai, hanem a mentális és fizikai felkészülés fontosságát is hangsúlyozza, hiszen a síelés egy olyan sport, ahol egy szezon gyakorlatilag az egész évet átöleli. Megosztja, hogyan befolyásolta a síelés az életét és személyiségét, valamint azt is, hogy a versenysport mellett mely mozgásformákat részesíti előnyben.

Mik a legfontosabb biztonsági szabályok a sípályákon?
Ott van a Nemzetközi Sí Szövetség, vagyis a FIS Kreszje, amit nagyon fontos megtanulni. Ettől függetlenül elképesztően fontosnak tartom, hogy kiskortól kezdve minden egyes alkalommal, akár versenyzel, akár hobbi síelsz, csak poénból kimész egy délután, mindig legyen meg a rendes felszerelésed. Tehát legyen rajtad hátvédő és sisak. És nagyon körültekintőnek kell lenni a pályán: figyelni, hogy ki merről jön.

Egy korábbi interjúban kérdeztek a hazai sítársadalomról, és elmondtad, hogy te inkább a kultúra kifejezést szereted használni. Említetted azt is, hogy Ausztriába milyen több évszázados hagyománya van a téli sportoknak. Kérlek, mesélj arról, hogy számodra mit jelent a sportban a kultúra!

Az, hogy kultúraként fogjuk fel a síelést, de bármilyen más sportágat is, azért fontos, mert egy közösség sokszor zárt, kizáró, előítéletes, és nem enged be bárkit. A kultúra viszont nyitottabb fogalom, amihez mindenki a maga „drive”-ján tud kapcsolódni. Én ezért hiszek a kultúra felfogásban. Persze magyarként sem mindig könnyű egy külföldi síszisztémában, Ausztriában 18 éves koromig élsporttal közös iskolai oktatás részese voltam, még ha extrém sokat is hiányoztam más elfoglaltságaim miatt, ott alapvetően egy nyitott kultúrafelfogása van az egésznek, ahol a befektetett munka és a teljesítmény számít a megítélésben, nem pedig az, hogy az ember hogyan öltözködik, vagy milyen családból jön, hogy síelők voltak-e a szülei vagy sem. Hamar jött ott az elismerés és a pozitív kíváncsiság, a közös út keresése.

Abszolút pozitív élmény volt, hogy az osztrák edzőim pont azért, mert teljesen más útról jöttem, mint az osztrák síelő fiatalok, mindig tárt karokkal fogadtak, segítettek, és annál inkább akartak belőlem sikersztorit csinálni, mert az annál izgalmasabb, annak ellenére, hogy nyilván a saját utánpótlásuk nevelése volt számukra a középpontban. Waidhofen an der Ybbs-ben idén a polgármester és a város újévi rendezvényére is meghívtak díszvendégként, ahol 4-5 fiatal életpályáját, sportútját mutatták be a színpadon. Nagyon jó érzés és megtisztelő volt ez az elismerés.

Hozzá kell tennem, hogy a síelés alapvetően még mindig a magas bevételű családok sportja. A nyitottság viszont nagyon fontos. Már sokszor gondolkodtam rajta, hogy milyen menő lenne a Műjégen jól korizó srácoknak felajánlani, hogy elvigyük őket egy-egy hétre síelni. Rengeteget tudnának fejlődni egy ilyen lehetőségtől, és annak örülnék a legjobban, ha tényleg mindenkié lehetne ez a sport, és mindenki azt szerethet benne, amit akar.

Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik már túlvannak az alapokon, és szeretnének javítani a síelési technikájukon?
Ha professzionális versenyzővé akarsz válni, akkor egy ponton elkerülhetetlen, hogy külföldön, például Ausztriában keress magadnak edzőt, rendszert vagy lehetőségeket, mert ott magasabb szinten sokkal könnyebb és gyorsabb a fejlődés. Úgyhogy a saját utat kell megtalálni, legyen az Ausztria vagy egy másik ország rendszere.

Azt is mindenképp tanácsolom a fiataloknak, hogy majd jöjjenek hozzám sítáborba, mert Dablty racing camp néven pont egy menő tábort tervezek indítani gyerekeknek, most tavasszal / nyáron először, ami attraktívabbá teszi ezt a sportot, és azt a tudást, amit húsz év alatt összegyűjtöttem, szeretném továbbadni. Külföldön már nagy hagyománya van az ilyen eseményeknek, ahol mindenki megkaphatja az élményt, hogy egy hétig úgy edz, mint a profik: versenypályán, délutáni videóelemzéssel, a síelők szárazedzését követve. Ilyen például az Austria Racing Camp is – oda se csak versenyzők jelentkezhetnek. Kiskoromban magyarként egy ilyet átélni nagyon nagy élmény volt, és még nyelvtudást is hozott.
Remélem, hogy a jövőben még többet tudok majd azért tenni, hogy itthon is egyre jobbak legyenek ezek a lehetőségek. Ennek mindenképp örülnék.

Amennyiben a tömegsport felől közelítek a sportághoz, nagyon fontos a kíváncsiság és a nyitottság, hogy más országokban is megismerd a síkultúrát. Például Andorrában, Finnországban vagy – hogy egy egzotikusabb helyszínt is említsek – Dél-Koreában óriási élmény amatőr szintű síelőként kipróbálni az ottani pályákat, mert teljesen mást jelent számukra a síelés. Ráadásul nem is feltétlenül drágább desztinációk, mint Ausztria, mert könnyedén lehet helyben bérelni felszerelést, és nem kell a repülőn cipelni a léceket. Nagyon izgalmas tapasztalat finn, bosnyák vagy koreai ételeket kipróbálni a sípályák mellett, és megtapasztalni, mennyire mindenkié a sí, mekkora respektje van.

Hogy még egy mókás példát hozzak: a kínaiak nagyokat nevetnek, ahogy elesnek a pályán. Kínában alapfelszerelésnek számít a „popsipárna”, amit a síruhára szerelnek. Szóval az egyes országokban nagyon más tud lenni a hangulata a síelésnek.

Hogyan készülsz fel fizikailag és mentálisan egy síelőszezonra?
A szezon abszolút nemcsak a télre vonatkozik, hanem az egész év a szezon. Talán április végéről májusra váltunk egyet, és az már akkor az új szezon. Egész nyáron felkészülésben vagyok, síelek gleccsereken vagy teremben. A legfontosabb, hogy nyáron már azt a technikát be tudjam indítani és fejleszteni, amivel aztán novembertől versenyezni fogok.

A fizikai felkészülést szintén nagyon magas szintre kell vinni, a kiegészítő sportokkal is. Síelőként nyáron elképesztően sok súlyt kell emelni. Szükség van alap állóképességre is, ezért hihetetlen mennyiségben kell futni, biciklizni – hetente tizenakárhány órát. Az erőnlét mellett pedig fontos a gyorserő, a koordináció, a robbanékonyság is. Ezt mind úgy fel kell építeni, hogy novembertől, amikor elkezdődik a klasszikus téli síszezon, onnantól már nincs idő arra, hogy plusz skilleket tudj hosszú távon fejleszteni, hanem amit felépítettél, azt kell minél inkább kihegyezni, pontra vinni és kihozni egy versenyre. Kicsit olyan ez, mintha fél éven keresztül építenék egy ceruzát, és novembertől már csak hegyezgetném. Tehát onnantól tényleg az a fontos, hogyan tudom pontra vinni, szinten tartani és maximalizálni a teljesítőképességemet.

Mennyire lehet előre megtervezni, hogy a csúcsformádat hozd az adott szezon legfontosabb versenyén?
Válogatott síelőként az egyéni felkészülési rendszerben én szervezem az edzéshelyszíneket és a versenyeket is, a csatlakozást Európakupás, akár világkupás síelőkhöz, csapatokhoz. Most ősszel Albert Popovval is volt 1:1 edzésem. A síelés abból a szempontból is különleges, hogy amíg valaki nem a teljes világkupaturnéban síel, és ott van a legjobb tízben, addig a sísport nem olyan, mint például a foci, ahol van egy BL-döntő, és tudod, hogy az lesz abban az évben a legfontosabb megmérettetésed.

A síelésben egy év alatt két eredményre van szükséged ahhoz, hogy a világranglistán helyet javíts. Ha egy szezon alatt, mondjuk, ötven versenyen elindulsz, abból a két legjobb eredményt veszik elő, abból vonnak egy átlagot, és onnantól az a világranglista-helyezésed. Persze el tudod tervezni, hogy melyik versenyedre koncentrálsz rá a legjobban, de nem tudhatod előre, hogy végül pont melyik lesz az a verseny, ahol ez össze fog jönni. Elképesztően sok faktornak kell összeállnia: megfelelő körülményeknek, hónak, formának, mentális pillanatnak, egy picike kis szerencsének is. Azért tudnék róla mesélni, hogy milyen pechje tud lenni az embernek ebben a pontszámítási rendszerben. Úgyhogy a síelésben folyamatosan „on point”, készen kell lenni, mert nem minden esetben feltűnő, hogy melyik lesz pont az a verseny, ami a csúcsot jelenti.

Két évvel ezelőtt az EYOF, az Európai Ifjúsági Olimpia máshogy alakult. Mivel az utolsó évem volt ebben a korosztályban, ráadásul Finnországban rendezték, ahol sokat versenyeztem már, ezért előre elterveztem, hogy nagyon fontos verseny lesz, és ezért kiemelten készültem rá. Nagyon jól is sikerült, tizedik helyet értem el, és máig a legjobb FIS pontot jelentő magyar EYOF-versenyeredmény a férfi mezőnyben. Arra azóta is nagyon büszke vagyok, hogy így sikerült. Szóval persze van, hogy egy adott versenyre készülök, de alapvetően egy teljes jó szezont akarok felépíteni, minél magasabb csúcspontokkal.

Hogyan hatott a síelés az életedre és a személyes fejlődésedre?
Az életemre nagyon erősen, hiszen folyamatosan utazok, máshol vagyok. Ami elképesztően nagy szabadságot ad a sísportban – nekem legalábbis –, hogy annyira sok országot látok, sokfajta emberrel találkozom. Hihetetlenül sok barátot szereztem a világ minden pontján.

Hogy a személyiségemre hogyan hatott? Ahogy mondtam, nem voltam az a klasszikus fejreesős gyerek, de ez is kiépül, és ma már ízig-vérig élsportoló vagyok. Sok síelőt látok, aki bulizik, alkoholt fogyaszt, míg én maximálisan a síelésre koncentrálok. Életemben nem jártam szórakozóhelyen, soha nem ittam egy korty alkoholt sem, mert teljesen készenlétben akarok lenni a síelésre, és mindent erre akarok feltenni. Ezért nagyon fontos számomra, hogy ne csak egy dolog passzoljon a szakmai életemhez, hanem minden pont azt képviselje.

Milyen eszközökkel és melyik platformokon népszerűsíted a síelést?
Például TikTokon egy csomó videót készítek mostanában a sneakerek mellett is. A sportsmarketing.hu kutatása alapján egyébként a hatodik legtöbb követővel rendelkező sportoló vagy sportszövetségi TikTok-csatornám van itthon. Ezt igyekszem is kihasználni, hogy a síelést minél népszerűbbé tegyem.

Sok fiatal szokta kérdezni, mik a szabályok a síelésben, miért kerülgetem a pálcikákat, és lehet-e pénzt keresni vele. Szóval jó lenne többet megmutatni ebből a világból, mert jelenleg emocionálisan is elég távol áll ez a sport azoktól a fiataloktól, akik nem hozzák magukkal a családból a síelés szeretetét.

Egy videótanító rendszeren is dolgozom a nemzetközi kapcsolataimat kihasználva, ami megmutatja, hogyan lehet következő szintre lépni a síelésben. A magas forgatási költség és időigény miatt még készülnek a videók, de teljesen kész amúgy a platform alapja, a kapcsolatok is megvannak a világ legjobbjaival, akik megmutatják a felhasználóknak a jó kanyart. Ezzel a projekttel is igyekszem közelíteni a tömegsportot az elit sporthoz, illetve fordítva.

Már több mozgásformát említettél a futástól a kosarazáson át a futballig. A sílesiklás mellett melyek a kedvenc sportjaid?
Valóban nagyon szeretek futni. A síelőknél örök kérdés, hogy az állóképességüket futva vagy bringázva edzik-e inkább. Én mindig is futáspárti voltam, a szüleimmel sokat futottunk közösen. Aztán a bringázás, a súlyemelés kihagyhatatlan a síelői felkészülésből. Ezentúl sportolási és fogyasztási szempontból is a kosárlabda, az NBA egy olyan sportág, amiről minden sportolónak példát lehet venni, hogy hogyan tudták bevonni az új generációt, attraktívvá tenni a sportot a fiatalok számára.
Az NBA mellett nagy kedvencem természetesen a foci, nem is kérdés. Plusz teniszezni is nagyon szeretek, és – főleg kisebb koromban – nagyon sokat játszottam. Minden utcai sport, például a gördeszka is közel ál hozzám, amit a hangulata és a street outfitek miatt is nagyon szeretek. Profi síelőként persze próbálok minden erőmmel erre fókuszálni, és főleg olyan sportokat űzni mellette, ami a felkészülést támogatja, de azért szánok időt más szabadidős sportaktivitásokra is.