A sport szerepe átalakulóban van Baji Balázs életében, aki szenzációs sportkarrierjét követően új motivációkat és célokat talált magának. A világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó jelenleg a Nemzeti Sportügynökség vezérigazgató-helyettese és a Héraklész Program vezetője, de emellett sok időt szentel az testmozgásra is. A vele készült kétrészes interjú első felében sportolási szokásairól, profi sportkarrierje állomásairól és személyes motivációja változásairól lesz szó.

A téli sportok szépsége

Balázs nevét az atlétikából ismertük meg, ám azt kevesen tudják, hogy a téli sportokat is nagyon kedveli..

„Az egész gyerekkoromat végigkísérte a síelés. Már kicsi koromban lécen csúsztam édesapám támogatásával és szerencsére minden évben volt alkalmam síelni” – emlékezett vissza. Egészen jó szintig jutott el kiskamaszkoráig, amikor beköszöntött életébe az élsport, ezért sok minden más mellett a téli sportokat is háttérbe kellett szorítania, így a síelés is sokáig kimaradt az életéből.

„Amikor befejeztem az élsportolói pályafutásomat, az nem volt minden szempontból örömteli döntés, de a síelés kapcsán például igen. Újból rendszeresen el tudok menni síelni és nagyon várom, hogy a téli hónapokban felüdülésként a hegyen lehessek és csússzak lefelé” – mondta.

A sífutás kevésbé ragadta magával, hiszen sprinterként az állóképességi sportok mindig is távol álltak tőle. Egyrészt szereti a sebességet, másrészt állóképességgel nem is igazán bírja a maratoni távokat. Úgyhogy, ha teheti, inkább lefelé csúszik, mint vízszintesen.

Az évek során más téli mozgásformákat is kipróbált. Néhányszor korcsolyázott, és előfordult, hogy egy hokiütő is a kezébe akadt, de a jégkorongban nem annyira gyakorlott, és nem tud úgy mozogni a jégen, ahogy igazán szeretne. Ezért úgy érzi, hogy ezzel még mindenképpen foglalkoznia kéne, ha bontogatni szeretné a szárnyait. Alapvetően az összes téli sportot szereti – belekóstolt a korcsolyába és a jégkorongba is – de a kedvence egyértelműen a síelés.

Út a profi sport felé

Arra a kérdésre, mikor határozta el, hogy profi sportoló lesz, így válaszolt:

„Ez inkább egy folyamat volt. Alapvetően mindig is szerettem sportolni és mozogni. Nagyon aktív gyerekkorom volt, nem igazán kellett kirugdosni a szobából, hogy végre kint játszhassak. Mindig kerestem az időt az aktív sportos kikapcsolódásra és vágytam arra, hogy kitűnjek a többiek közül, hogy győzzek, hogy kibontakozhassak valamiben. Sok-sok sportágat kipróbáltam amatőr szakkörjelleggel – labdarúgás, kosárlabda, úszás – de egyikben sem találtam önmagamra, egyikben sem tudtam igazán kiemelkedni. Aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően tizenkét évesen eljutottam az atlétikához és azon belül is Medovarszki János csapatához. Jani bácsi szakértelme, szeretete és  a hangulat, a légkör, és maga az atlétika, mint sportág, egyből elrabolta a szívemet. Hamarosan kiderült, érzékem és tehetségem is van hozzá. És gyakorlatilag egy évvel később már korosztályos országos bajnok is lehettem. Ez olyan nagy sikerélmény volt gyerekként, ami végképp elkötelezett az atlétika mellett.”

Ekkor azonban még nem látta, hogy profi pályafutás várhat rá. A változás tizenkilenc éves korában jött el: a junior világbajnokságon elért hetedik helyezés után már elhitte, lehet belőle akár profi gátfutó is. Amikor pedig olimpiai szintet ért el és utánpótlás európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, egyértelművé vált számára, komoly karrier várhat rá.

A motiváció meglelése

Fiatalkorában az jelentette számára a legfőbb motivációt, hogy az iskola mellett is rendszeresen eljárjon edzésekre és a versenyekre, elérje kitűzött céljait és folyamatosan feszegesse a határait.

„Az atlétikában egy verseny utolsó helyezettje is tud legalább olyan boldog lenni, mint az első, hogyha mondjuk az egyéni csúcsát megdöntötte és ezzel önmagát túlszárnyalta – mondta. Az atlétika megtanít arra, hogy folyamatokban gondolkodj, célokat állíts, tudj örülni, ha eléred őket és ezzel visszacsatolást kapj a munkádra. Utána azonnal kitűzhetsz újakat.  Nekem mindig a kisebb és az azokra épülő közép-, illetve hosszabb távú céljaim elérése, tervezése és szerencsére sok esetben a sikerek öröme adta a folyamatos erőt és motivációt arra, hogy akár az iskola, akár az egyetem, vagy más teendőim mellett is tudjak annyi energiát belefektetni a sportba, hogy ezeket a elérjem.”

Ez a szemlélet a tanulmányaira is jó hatással volt. A sport megtanította a teljesítmény fontosságára,  a rendelkezésre álló idő leghatékonyabban kihasználására. Az élsportolói életforma ugyan sok időt és energiát felemészt, de cserébe erőt, kitartást és egyéb, az élet más területein is hasznos képességeket ad.

„Azt, hogy a tanulmányaimban előre tudtam haladni, illetve a munka világában is igyekszem helytállni, a neveltetésem mellett a sportból nyert tapasztalatok segítik” – teszi hozzá.

A versenyszellem változása

Balázs beszélt a profi sportkarrierje utáni sportolási szokásairól is.

„Amikor ez az erős motivációs háttér megszűnt, nehéz volt rávennem magam a rendszeres sportolásra. Ezért döntöttem úgy, olyan sportágakat próbálok ki, amelyekben nem egyedül vagyok. Elkezdtem hát teniszezni, padelezni és focizni. Persze ez már más, mint az élsport, de ismét motivált vagyok, vannak céljaim. Ez fontos, hiszen sportolni kell!”

Továbbra is van benne egészséges versenyszellem, de az a nagyon erős, mélyen gyökerező győzni akarás, ami a sportkarrierjét jellemezte, már kevésbé.

„Az atlétika ebből a szempontból is rendkívül érdekes sportág. Mivel objektív, mérhető, abban az esetben is lehet valaki elégedett, ha nem nyerte meg a versenyt, de egyéni vagy országos csúcsot döntött, azzal a lelki nyugalommal mehet haza, hogy megtette a tőle elvárható legtöbbet” – mondta az egykori gátfutó.

 

A következő részben Baji Balázs beszél majd a futás szeretetéről, tanácsokat ad kezdő futóknak, beszámol a Héraklész Program legfontosabb célkitűzéseiről és aktuális programjairól.